„Isten mindenhatósága akkor kezdődik, amikor az enyém véget ér”

– Nagyon vallásos családban nőttem fel – kezdte a beszélgetést Varga László. – Mikor megkereszteltek, a pap azt mondta pap lesz belőlem, azután pedig a szüleim folyamatosan azért imádkoztak, hogy ez megtörténjen. Nekem persze nem árulták el, nem akartak befolyásolni, de végül is így történt pap lettem, pedig volt olyan időszak, amikor úgy tűnt nem így lesz.

A megyéspüspök elmondta, hogy a családot folyamatosan üldözték a vallásosságuk miatt.

– Rengeteg megaláztatás ért a hittan miatt – mesélte az atya. – Előfordult, hogy az igazgató kiállított és pénzt adott a gyerekeknek, hogy egy órán keresztül csúfoljanak. Emiatt nagyon rosszul éreztem magam, de nagyon fontos volt, hogy mindezt átéljem, mert ez is hozzájárult ahhoz, hogy az lettem, aki ma vagyok. Rájöttem, hogy csak az lehet igazi hívő, akit üldöznek.

A tanulóévek alatt Varga László többször is felfüggesztette tanulmányait, hol ő hagyta ott az iskolát, de előfordult, hogy őt rakták ki.

– Volt olyan időszak, amikor szegény akartam lenni, nagyon radikális volt a gondolkodásom és bekerültem egy államellenes csoportba is – mesélte az atya. – Egy évig nem is mentem haza, de végül rájöttem, hogy nem jó úton járok és visszamentem az egyetemre.

Varga László 1993-ban került Kaposvárra, ahol többek között börtön- és kórházlelkészi feladatokat is ellátott.

– Határhelyzetben fogékonyabb a lélek, és mindkét helyen ilyen helyzetbe kerülnek az emberek– mondta a megyéspüspök. – Itt segíteni tudtam azoknak akiknek nagy szükségük volt rá.

Varga László 2017-es püspöki kinevezése óta folyamatosan azon dolgozik, hogy válaszoljon az új idők kihívásaira, vonzóvá tegye az egyházat és az evangéliumot a lehető legtöbb emberhez eljuttassa. A közösségi oldalakon is aktív, több ezer követője van.

A katonaságnál majdnem megölték

Varga László elmondása szerint a katonaságnál töltötte el élete két legnehezebb és legszebb évét. Vallásossága és gyenge fizikuma miatt, hamar a többiek céltáblájává vált, és folyamatosan bántalmazták. Egy hónap alatt kikészítették, de amikor úgy érezte nincs tovább megtalálta lelki békéjét. Isten elvette tőle a szorongást és a félelmet.

– Egyszer egy tiszt majdnem megölt – mondta az atya. – A halántékomra szorította a fegyveremet, de szerencsére én már korábban elcseréltem ételre a töltényeket, így megmenekültem. Ekkor rájöttem, hogy az emberek tehetetlenek Istennel szemben és létezik a gondviselés. A katonaságnál lettem igazán Krisztus követője.