Soha nem látott tömeg kaptatott fel a füredi szőlőhegyre

– Neveztél már? – ölelte át jó barátját a hatvanas cégvezető a már negyed tízkor kígyózó sorban a kaposfüredi iskola bejáratára ácsingózva fél szemmel. – Persze, forralt bort már ittam, de sietek is egy másikért – nevettek össze a cimborák a reggeli araszolásban, ahol az évkezdés után tizenegy nappal is jócskán röpködtek még a „búék” üzenetek a mínusz egy-két fokos levegőben. Hivatalosan, a hagyományos tábla csokoládés nevezések lezárása után tíz órakor indult volna a tizennegyedik Három Királyok Túra, hogy a kaposfüredi szőlőhegy pincéinek felkeresésével, s a tél viszontagságaival dacolva a gyaloglók rácsodálkozzanak a Deseda páratlan szépségére. Ahogyan az az igazi tömegrendezvényeken elő-előfordul, a rekordszámú nevező átírta a megszokott forgatókönyvet. Ahogy megtelt az egyik oldalon a honvédség forralt borral felpakolt szállítója és sátra, valamint a főbejárat mellett is kitárt kapu között a Benedek Elek tagiskola udvara, a szervezők a folyamatos rajtoltatás mellett döntöttek.

Miután Nagy Attila, kaposvári képviselő, a szervező részönkormányzat vezetője bejelentette a zsúfoltságoldó lehetőséget, s megjelentek a szervezők, hogy már kint is összegyűjtsék a táblás édességet, a tömeg azonnal a szőlőhegy felé hömpölygött egyet, nagyot könnyítve az önkéntesek lelkén, hiszen odabent már alig győzték levegővel a zsíros kenyér halmok előállítását és a teás és forralt boros edények cseréjét. Az óvatos becslések ekkor még nyolcszáz túrázóról tettek említést a tekintélyes hosszúságú embersorokban, végül ezt majdnem meg kellett szorozni kettővel, ezerötszázan vágtak neki a körülbelül négy-öt kilométeres távnak. Ami a visszafelé úton ugyancsak duplázódott…

Családok, fiatalok, idősek, kutyások, bringások, babakocsisok jó kedvvel indultak el az oszladozó felhők alatt, s bár az enyhe kaptatón a mellénybe burkolt ölebek gazdái és az idősebb korosztály képviselő kissé leszakadtak, fázniuk nem kellett sokáig. Már erős pluszokban értek a napsütött szőlődombra, ahol Baczáék pincéjénél kezdődött a további melegedés. A résztvevő présházak udvarán aztán rendezett sorba tagozódott az egyre mosolygósabb sereglet egy irányt követve, hogy valamikor odaérjenek majd a víztározóhoz. Nem siettek.

– Szülőveszély, gyerünk fussunk innen – szorította pajtársa kezét a hátéves Barnabás, ahogy meglátta szüleit és kis barátja apját-anyját. A nevető kiscsikók egyenesen a kilátóhoz és játszótérhez nyargaltak a Deseda partjára, s a mielőbbi hajófoglalás reményében hagyták magukra a mindezt láthatóan nem bánó felnőtt társaságot. A szülők végül, ha lassabban is, még két pincénél kóstolót vételezve, de beérték a srácokat, akik új ismerős kisiskolásokat toborozva, a valahogy odakerült kagylóhéjakat felezték már addigra maguk között, örök barátságot fogadva a januári nap melege alatt.

A tizennégy esztendővel ezelőtt először meghirdetett Három Királyok Túra egy muraszerdahelyi testvértelepülési kapcsolat révén megvalósított baráti gyalogmenet kaposfüredi felidézéseként indult. Kezdetben talán sokkal inkább a természeti környezet megismerése volt a célja a jótékonyság mellett, hogy csokoládét gyűjtsenek a Gyöngyvirág Anyaotthonban, a Napsugár Lakóotthonban élőknek és a hajléktalan rászorulók számára. Mára igazi tömegrendezvénnyé vált, ahol ezúttal is szeretettel nyíltak ki a kaposfüredi gazdák pinceajtói és újból melegség járta át a túrázókat, mire kora délután otthonába tért mindenki egy kellemes téli, vaskosabb gyaloglás után.