2021.12.15. 17:28
Sok nőnek adott már esélyt az életre
Esélyt az életre díjjal ismerték el Proszonyák Ida munkáját. A díjat hétfőn vehette át Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli minisztertől. A kaposvári szakember évtizedek óta végez segítő munkát, 2018 óta a Dél-dunántúli Regionális Krízisambulancia vezetőjeként.
Fotó: Lang Róbert
– Újabb szakmai elismeréssel gazdagodott. Meglepetésként érte?
– Nem tudtam róla, amíg az értesítő meg nem érkezett. Később kiderült, hogy több szakmai szervezet javasolt a díjra. Gondolom a több évtizedes segítő munkámért kaptam, amit a szociális területen végeztem. A mostani elismerés megerősít abban, hogy amit csinálok, az fontos a társadalom számára is.
– 1998-tól dolgozott a Borostyánvirág Anyaotthonban, 2000-től vezetőként, majd új feladattal bízták meg.
– Ugyanazt a tevékenységet folytatom, csak nem az anyaotthon falai közt, hanem a régióban. A nehéz élethelyzetbe került emberek esélyteremtését vagyok hivatott előmozdítani. Az emberi méltóság megőrzését támogatnunk kell, mindegy, hogy ki fordul hozzánk kortól, nemtől, társadalmi helyzettől függetlenül. 2018 januárjában nyitott a krízisambulancia, ide leginkább azok jönnek, akik nem akarnak az otthonukból elköltözni, de lelki, pszichés és jogi segítségre szorulnak. A többség a társadalom középrétege, 13 százalékuk diplomás, 80 százalékuk szakképzett. Bárki lehet közülünk, az utcán nem is ismernénk fel, mert nem látszik rajta, hogy segítségre szorul.
– Sokszor nem testi, hanem lelki bántalmazás miatt fordulnak önökhöz. Ki tudnak ebből lépni a segítségkérők?
– Ez nagyon sok mindenen múlik. Többek között azon, hogy a bántalmazott milyen családban nőtt fel, milyen gyermekkori tapasztalatai vannak, mióta tart a lelki bántalmazás, milyen anyagi körülmények között él, van-e a családban gyerek és mennyire fogadja el a szakemberek segítségét. A lelki bántalmazás legalább annyira fájdalmas, mint a testi és nagyon mély nyomot hagy abban, akit ilyen ér. De mindig van remény, hogy szakítson a helyzetével. Azoknak az ügye, akik hozzánk fordulnak, nem feltétlenül a bíróságon vagy a rendőrségen folytatódik. Ez még egy megelőző fázis, amikor azt próbáljuk megtanítani, hogyan álljon ki önmagáért, s arra is felhívjuk a figyelmet, hogy az erőszakra az erőszak nem lehet válasz. Aki lelki krízisben van, bezárkózik, nincs rálátása a problémára. Abban próbálunk segíteni, mit lehet tenni, de a döntés nyilván az övé. Van, aki összeszedi a bátorságát és segítséget kér, hogy közösen kiutat találjunk a helyzetéből. Nem csak a nőket védjük a tevékenységünk során, hanem a családokat. Mert abban a családban, ahol a nőt bántják, ott a gyereket is bántják, amit lát, amin szocializálódik, azt kell megszüntetni.
– Karácsony előtt többen kérnek segítséget a krízisambulancián?
– Igen, évek óta tapasztaljuk, hogy már decembertől régi és új páciensek közül többen és többször térnek be hozzánk. Még januárban is tapasztalható ez a tendencia. Mikor a szeretet ünnepéről beszélünk és mindenki ezt szeretné megélni a családjában, még jobban tapasztalhatóak a különbségek, még magányosabbnak érzi magát a bántalmazott.
– Hogyan tud kikapcsolni, miként lehet az emberek gondjait a fiókba zárni?
– Ez komoly tudatosságot igényel. Az ember zsigereiben van az érzés, sokszor jár a fejemben egy-egy ügyfelünk. A családommal igyekszem kikapcsolódni. Büszke nagymama vagyok, négy unokám van, akikkel szívesen játszunk, kirándulunk. A körtánc, ami még ki tud kapcsolni. Hosszú évek óta táncolok csoportokban, amelyeket most én vezetek. A körtánc számomra dinamikus meditáció, átszellemülés, ahol a lépések és a zene segít a stressz oldásában, a feltöltődésben, önmagunk jobb megismerésében és abban is, hogy képesek legyünk megérinteni egymást.
Fotó: Lang Róbert