Fogy az idő a Balatonnál, nem tudni, meddig fürödhetünk még

– Mit tudunk a tóban zajló folyamatokról, és mit tehetünk, hogy ne legyen néhány évtized múlva fürödhetetlen mocsár a Balaton? A kérdést a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársának, Tóth Viktornak tettük fel. 

– Ha az ember nem akarna folyton beavatkozni a Balaton életébe, a tó ellenne magában – mondja a kutató. – Ilyen például a vízszint kérdése. A magas, túlstabilizált szint mögött gazdasági, turisztikai érdekek állhatnak, biológiai érdekek nem indokolják. A 2000-es évek elején a déli parton a sekély, felmelegedett vízben megjelentek a fonalas algák, és így a fürdési lehetőség szinte a nullára csökkent. Ez az emberek számára kellemetlenséget okozott, ugyanakkor a vízi ökoszisztémának az alacsony, normális vízszintre adott reakciója. A Balatonban természetes állapotában tavasszal a legmagasabb, ősszel a legalacsonyabb a vízállás. A változó vízszintnek biológiai, ökológiai és limnológiai előnyei vannak, aminek kizárólag a gazdasági érdekek mondanak ellent. 

– Nincs is kísérlet a tudományos és gazdasági szempontok összeegyeztetésére? 
– Nincsenek egyeztetések. A tihanyi kutatóintézet munkatársai a Balaton védelmével foglalkoznak, néha tanácsot kérnek tőlünk, amit vagy megfogadnak, vagy nem. Példának okáért a vízszintszabályozással kapcsolatosan a vízügyi szakemberek nem fogadták el a limnológiai kutatóintézet tudósainak aggályait. Egy ideje megemelték 10 centiméterrel a tó átlagos vízszintjét, amihez a természet alkalmazkodni fog például azzal, hogy csökkenni fog a nádasok területe. A hetvenes évek óta 10–20 évenként megemelik a tó átlagos vízszintjét 3,5 méterről 3,7 méterre. Ami még rosszabb, hogy a hetvenes évek előtti időszakkal ellentétben, amikor a tóban akár 40 százalékos éves vízszint változás is előfordult, most ez 10 százalék alatt van. A túlstabilizált vízszint nem tesz jót a balatoni ökoszisztémának. A mostani helyzet nagyban hasonlít arra, ami a 2000-es évek elején történt: az alacsonyabb vízszint oka az extrém szárazság. 

– A kétezres évek elején felmerült, hogy a Rábából kellene pótolni a Balatonból hiányzó vizet. Megint elővehetik a tervet? 
– A Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben is az a vélemény alakult ki, hogy nem szabadna kizárni a vízpótlás lehetőségét azokban az időszakokban, amikor a tó vízgyűjtőjében nincs elég csapadék. Ez húsz éven belül fontos kérdéssé válhat, a vízpótlás módszerét már most el lehetne kezdeni kidolgozni, hogy akkor az élővilágának ne okozzon problémát. 

– Az alacsony vízállás a fürdőzőknek rossz, de árt-e a tó élővilágának? 
– Az élővilág alkalmazkodik a mindenkori vízszinthez. Alacsony vízben sarjadni tud a nád és nőni fog a hínár. 

– És milyen következménye van a magas vízállásnak? 
– Visszaszorul a nádas, kevesebb hínár és több alga lehet a tóban. Az algavirágzás egyik lehetséges oka, amikor az üledék felett oxigénmentes réteg képződik, amelyik elősegíti belőle a tápanyagok kioldódását. Ez elsősorban a mesterségesen magasan tartott vízszintnél következik be, amikor a tartós hőségben a víz nagyon felmelegszik, és a meleg vízben az oxigénhiányt előidéző élőlények aktivizálódnak. A stabilan magasan tartott víz nem tud felkeveredni, így az oxigénhiányos állapot hosszabb ideig fennmarad. Ez történhetett 2019-ben. 

– Lehet-e nemzetközi tapasztalatokból tanulni? 
– A Balaton nagyon egyedi, sekély és nagy kiterjedésű. Rengeteg külföldi kutató jár ide limnológiai vizsgálatokra, mert a könnyen hozzáférhető tóban rengeteg egyedi tulajdonságú vízteret találnak. Ilyen például az algás és barnavizes Keszthelyi-medence, a tiszta vizű Siófoki-medence, a homokpadkákkal teli déli part, vagy az agyagos üledékű északi part. A különféle vízterekhez egyedi élőlénycsoportok kapcsolódnak. 

– Romlik-e a tó vízminősége? 
– Nem tudom. A 2019-es algavirágzás vagy szélsőséges jelenség volt, vagy egy tendencia kezdete. Ha kirívó esemény, akkor talán nem fog romlani a helyzet, azonban ha tendencia, akkor akár egy évtizeden belül élhetetlenné válhat a Balaton. 

– Egyes előrejelzések szerint 2200-ra a tó kiszárad. Ön milyen jövőt jósol a Balatonnak? 
– Ilyen nagy távlatra nem mernék jósolni. De ha rossz pillanatomban kérdez, akkor azt mondom, ez már 2050-re bekövetkezhet, és már 2035-re fürdésre alkalmatlanná válhat a tó vize. Ez a nagyon rossz forgatókönyv. Nehéz előrevetíteni a változások irányát, ezért nem tudhatjuk, mi fog bekövetkezni. A 2019-es nagy algavirágzás a szakembereknek erős figyelmeztetés adott, talán lehetőség nyílik a tó monitoring rendszerének modernizálására. A mostani nagyon száraz évnek látszik, ki tudja, milyen meglepetéseket tartogat. Sok mindenben döntő lehet, mert akkor tudunk bizonyosságot nyerni, hogy tendenciával állunk szemben, vagy a nagy algavirágzás kirívó esemény volt. A biológiai rendszerek, mivel kaotikusak, nem írhatók le lineárisan. Minél tovább halasztják azonban az ésszerű, tudományosan megalapozott, és nem csak gazdasági érdekek vezérelte beavatkozást, a probléma annál nagyobb lesz. Fogy az idő. 
 

Jobban ellenne a nádas az ember nélkül

– A nádas minősége emberi szempont, a természet ilyen fogalmat nem ismer – mondta a nádasok minőségéről Tóth Viktor. – Az elöregedés, ami a nádasoknál is előfordul, hozzátartozik az élethez, így a pusztuló öreg nádas a hétköznapok szerves része, amelynek fontos szerepe van az ökoszisztéma működésében. Egyes élőlényeknek kimondottan erre az élőhelyre van szükségük. A törpeegér csak a hajlékony, öreg nádból tud fészket építeni, és a halaknak is szükségük van néha hullámmentes, nyugodt helyekre az íváshoz. Ha a vízforgalom természetes lenne, a nádas megújítaná magát. Az intenzív nádpusztulás az ember tevékenységének a következménye, a vízszint ingadozásának hiánya miatt a nád nem tud magról szaporodni. 

Fotó: MW