Beteljesült vágy

Marosi Gábor

Teljesen átszellemülnek és megváltoznak a nők, amikor gyereket szülnek. Előfordulhat, hogy olyan mondatok, esetleg csúnya szavak hagyják el szájukat, melyeket normál esetben nem mondanának ki, vagy olyat tesznek, amit később megbánhatnak. Így járt az a balatoni asszony is, akit két évvel ezelőtt az otthoni szülés után vélhetően olyan sokkhatás ért, hogy csecsemőjét elvitte az egyik fonyódi buszmegállóba és otthagyta. A tette miatt bíróság elé kellett állnia, de nem tartotta magát bűnösnek, mert nem is emlékezett az esetre. A gyermek szerencsére életben van, édesanyja pedig azóta is úgy neveli, mintha mi sem történt volna. 
Két hónappal ezelőtt fiam született, s én végig a feleségem mellett voltam a szülőszobában. Ahogy közeledtünk a szülés pillanatához, a párom arca, viselkedése valamelyest megváltozott, de még ebben, a férfiak számára elképzelhetetlen helyzetben is megmaradt annak a nyugodt és kedves embernek, amilyennek megismertem. Amikor a fiam felsírt, kedves szavakkal, milliónyi csókkal üdvözölte. Az először átélt élmény engem is elérzékenyített. Örömömben percekig sírtam, mint egy gyerek. Mindketten hálát és beteljesedést éreztünk, hiszen hosszú évek óta vártuk már őt. Sem akkor, sem később nem merült fel bennünk, hogy ott hagyjuk valahol. Elképzelni sem tudom, hogy mi játszódott le a balatoni anyukában. Meggyőződésem: az anyai ösztön soha nem megy szabadságra, és mindig felülmúlja a pillanatnyi elmezavart.