Adni jó

Könnyen elérzékenyülök – főleg amióta édesapa vagyok – ha egy beteg, sérült gyermeket látok. Ilyenkor mindig arra gondolok, mennyire nehéz lehet a szülők és a család élete. Egy sérülttel a nap 24 órájában foglalkozni kell. Segíteni, hogy amire egyedül képtelen, azt szülői támasszal sikerüljön elvégeznie. Persze a sérültek között is vannak kivételek. Nemrég ismertem meg egy somogyjádi fiút, Leventét. Mozgássérült és enyhe értelmi fogyatékkal él, ám betegsége ellenére rendkívül aktív. Több sportot űz egyszerre, és szeptembertől már a zenélés is élete részévé vált. Levente nemrég fellépett azon a jótékonysági gálaesten, melyet neki szerveztek, hogy a gyógykezelésére minél több pénz összegyűljön. 
Neves, Kaposváron, Somogyban, de országosan is jó hírű csoportok álltak színpadra, és ami a legfontosabb, jelentős összeg gyűlt össze. Adakoztak a művészet szerelmesei, jótékonysági szervezetek és magánszemélyek, akiknek köszönhetően valamivel több mint 740 ezer forint került bele az adományládába. Jelentős segítség ez Levente családjának, és most már csak néhány százezer forint hiányzik ahhoz, hogy a barcelonai műtét, és a pécsi gyógykezelés sok milliós ára összegyűljön. Csak bátorítani tudok mindenkit, hogy amikor egy gyermek gyógyulása a tét, ne sajnáljon pár ezer forintot. Gondoljon arra, hogy jót cselekszik és örömöt szerez, s nem egy gyereknek, egy egész családnak, közösségnek.