Forró helyzet

Gyerekkoromban egyetlen nyári nap sem múlt el úgy, hogy a barátaimmal ne játszottunk volna a tűző napon. Igaz, negyed évszázaddal ezelőtt még nem perzseltek ennyire a napsugarak, mint manapság, de akkoriban is bőven le lehetett pirulni. Néptáncos fiatalként is sokszor előfordult, hogy szabadtéren, távol az árnyéktól kellett szórakoztatnunk a közönséget. Élveztem! Főleg azért, mert a nézőtéren édesapám és édesanyám büszkén nézte azt, hogyan pörgetem meg a páromat, és csapom a csizmámat egyszerre a többi fiúval. 
Nincs ezzel mindenki így. Legfeljebb öt-hat percig ültek a táncos gyerekek a padon.

Sokak szemét szúrja, emiatt egymást hergelik a közösségi oldalon azzal, hogy néhány nappal ezelőtt a kaposvári református bölcsőde alapkőletételi ünnepségén a rekkenő hőségben a napon ültek a gyerekek, miközben a politikusok és a tiszteletes urak az árnyékos sátor alatt várakoztak. Többen is írták, hogy ez mennyire borzasztó, mindenkinek elment az esze... Rendet kell tenni a téma környékén, mert nem igaz, ami miatt sokan hirtelen ítélkeznek. 
Tudósítóként pontosan láttam, mi történt. Az óvodásokat, akik egy rövid műsort adtak elő, busszal szállították a helyszínre nem sokkal 11 óra 45 perc előtt. Az esemény egyébként 11 órakor kezdődött. A gyerekek kísérettel odasétáltak a napon lévő padhoz, ahol körülbelül 5-6 percre foglaltak helyet, majd felálltak, és előadták a betanult műsort. A produkció után még néhány percig várakoztak, ezután nevelőik kézen fogták őket, elindultak a buszhoz, és visszautaztak az óvodába. Szerencsére egyetlen gyerek sem lett rosszul, mert nem kellett egy órát eltölteniük a napon. Előadásukkal nemcsak az eseményt színesítették, hanem a nézőtéren megbújt, csillogó szemeikkel figyelő szüleik arcára is mosolyt csaltak.