Évszázadok ölelkeznek össze az egyháztörténet színes oldalain

Horváth Antalné tíz éve került a püspökségre, s folyamatosan tanult bele a szakmába, mivel korábban más területeken dolgozott. Többek között a Tungsramnál, valamint a munkaügyi központban, ahol hosszú évek után megszűnt a munkaviszonya. Örült a még Balás püspök idején történt, éppen kapóra jött megkeresésnek. Vonzó kihívásnak tekintette leendő feladatát, melyet elődje, Kulcsár Ferencné adott át, aki a Veszprémi Egyházmegye Levéltára működése szerint kezelte a Kaposvári Püspökség Levéltárát. 

– Egy idő után már nem mozogtam idegenül a polcok, a levéltári anyagok között – mesélte Vali, s már ismertette is, mi tartozik a levéltári fondjegyzékbe. 
– Az egyes szám alatt a püspökség iratait gyűjtjük, a kettes alatt a gazdasági iratokat, a hármas alatt a magánhagyatékokat, a négyes alatt anyakönyveket, az ötös levéltári gyűjteményt, köztük aprónyomtatványokat, CD-ket, körleveleket jelöl, míg a hatos szám alatt a plébániák iratait találjuk. Köztük többek között Gölle, Kaposfüred és Kercseliget Historia Domusait 1771-től – sorolta. 
Felcsillan a szemem a magánhagyatékok hallatán. Megtudom: Major Kálmán atyának és a néhai kaposfüredi plébánosnak, Zalai Ferenc atyának is van itt egy-egy doboza, de a legszámottevőbb Balás Béla, vagyis Beton püspök atya hagyatéka, amelyet még korábban, illetve a zselickislaki szeretetotthonba való beköltözésekor adott át. E huszonkilenc doboz háromméternyi helyet foglal el a polcokon. 
S hogy mi mindent rejtenek e savmentes archiváló levéltári dobozok? Beton püspök személyes dolgait. Leveleket, iratokat, okleveleket, ajándéktárgyakat, fényképalbumokat, de itt vannak azok a Nemzetbiztonsági Hivataltól kikért megfigyelési jegyzőkönyvek is, amelyekből kiderül: ki, s mikor volt ráállítva a fiatal, karizmatikus papra, és milyen jelentések születtek az eget a földhöz közelítő, „rendforgató”, ezért a társadalomra, főleg a fiatalokra felettébb veszélyes egyházi személyről… 

Megilletődve veszem kezembe a II. János Pál pápa által 30 éve aláírt, latin nyelvű oklevelet, melyben a szentatya kaposvári püspökké nevezi ki Balás Bélát. Horváth Antalné elárulja: Beton atya azt kérte: hagyatékát csak halála után dolgozzák fel. 

Mint megtudtam, a püspöki irodaigazgató, Tomanek Péter atya kezdeményezésére 2021 óta „nagyüzemben” zajlik az eddig 25 plébániáról begyűjtött anyakönyvek digitalizálása. A Kalocsai Egyházmegye Levéltárának munkatársaitól kaptak segítséget a munkához, amely által könnyen kutathatóvá válik az anyag, ám kutatni csak az 50 évesnél idősebb anyagok között lehet. A hagyományosan kézzel, általában kalligrafikus betűkkel írt papi bejegyzések között búvárkodni azonban nem csak érdekfeszítő tevékenység; a felfedezés öröme mellé esztétikai élmény is társul. 
– Megható, hogy a saját családom után is kutathatok – jegyzi meg Vali. – Megtudtam például, hogy apai dédapám nem a horvátországi Nagybarnán, hanem itt, Somogyban, Berzencén született. Az is kiderült, hogy a család a jobb szántóföldek reményében települt át akkoriban Nagybarnára, ám a trianoni békediktátum keresztülhúzta számításaikat. Fény derült arra is, hogy nagyapám tüdőembóliában halt meg. 

A püspöki levéltár munkatársa az örökkévalóságnak dolgozik. Átmenti, feldolgozza mindazt, ami menthető, hogy az utókor előtt valóban nyitott könyv legyen a helyi egyháztörténet. Évszázadok ölelkeznek össze az iratokban; egy-egy anyakönyvi bejegyzés emberi sorsokat, Isten által szűkre vagy tágabbra szabott életeket takar. Vali hálás, hogy itt dolgozhat, és vallja: semmi máshoz nem hasonlítható élmény a múlt nyomába eredni. Igaz, amikor becsukja maga mögött a levéltár ajtaját, nem túl könnyű a múltból átlépni-átlényegülni a jelenbe. Sokáig hatása alatt van az aznap megszerzett információknak, melyeket nem lehet egyik pillanatról a másikra levetni, mint ahogy a színész teszi előadás végén, amikor megválik jelmezétől. Azon is sokat töpreng, milyen hasznos (lehet) az utókornak, hogy munkája nyomán még több feltárul a múltból, hiszen sokan nem tudják, honnan érkeznek, milyen családba születtek, s milyen mélyre nyúlnak a gyökereik. Akadnak, akik kíváncsiak őseikre, és belevágnak a családfakutatásba, ám sokaknak közömbös, honnan jöttek, merre tartanak… 

Horváth Antalnét arról is kérdeztem, milyen gyakran fordul meg kutató a levéltárban, és kérnek-e információkat e-mailben, levélben, telefonon. Azt felelte, erre is, arra is van példa. Úgy érzékeli: az utóbbi időben mintha nagyobb érdeklődés kísérné az anyakönyvekben fellelhető adatokat, információkat, melyek elengedhetetlenek a családfakutatáshoz. 

Ha nem tud segíteni, elérhetőséget ad

Horváth Antalné elmondta: van egy állandó kutatójuk, aki rendre felkeresi őket. A miklósfai kötődésű Tóthné Kantó Katalin helytörténész, művelődésszervező, aki megszállott lokálpatriótaként kedves települése, az egyidőben Somogyhoz tartozó Somogyszentmiklós történetén dolgozik. Ez a második könyve lesz; korábban a történeti közösségeket vette nagyító alá falujában. 
Vali a személyes segítségnyújtás mellett gyakran válaszol levelekre, és a telefonos érdeklődések kapcsán információk nyomába ered. Nem tud minden alkalommal segíteni, de akkor megadja annak az elérhetőségét, aki vélhetően az információ birtokában van.