Leányálom

Nem örülök. Pedig akár boldog is lehetnék, hogy április 25. a Lányok Napja. Mert ha már mindennek és mindenkinek van napja, miért épp a lányoknak ne lenne. Mégsem örülök, hogy van egy nap, ami azért a lányoké, hogy ekkor körükben is népszerűsítsék a tudományos pályát. Amikor az ország tech vállalatai, egyetemei és kutatóintézetei bepillantást engednek a kulisszák mögé. 

Nem örülök, mert egyáltalán felmerülhet, hogy szükség van ilyen napra. Alighanem nem azzal van gond, hogy a lányok ne érdeklődnének a tudományos pályák iránt. Még csak nem is azzal, hogy ne pillanthatnának be manapság a kulisszák mögé az innovatív vállalkozásoknál, kutatóintézeteknél. Mindig is voltak – bár kétségkívül kevesebben – női tudósok, elég csak Aglaonikét említenünk, aki az első ismert női csillagász volt Görögországban, vagy Marie Curie kétszeres Nobel-díjas lengyel fizikusról is szót ejtenünk, nem beszélve Karikó Katalin Nobel- és Széchenyi-díjas kutatóbiológusról. A baj sokkal inkább az is, hogy a nők átlagosan még mindig 16 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak, és a legnagyobb különbségek a vezető beosztásban dolgozók órabérei között vannak a KSH adata szerint. 

Mert ha ugyanolyan végzettséggel ugyanabból a beosztásból a férfi többet vihet haza, akkor még ma is kézenfekvőbbnek tűnik, hogy a gyermekneveléssel kapcsolatos problémákat a nők oldják meg, vagyis ők töltenek több időt távol a munkából. Mert így kevesebb hiányzik majd a családi kasszából. 

Tudom én, hogy nem minden a pénz és van még jó néhány oka annak, hogy miért kevesebb a női tudós. Például, hogy a család, a gyerekek elveszik a fókusz a tudományos munkáról, hogy a család egyben tartása fontosabb a karriernél és még sorolhatnám. Szóval ne legyen Lányok Napja, legyen inkább megvalósult leányálom.