Példaképek, nem csak tanítók

Ma is élénken él bennem, mikor pedagógusnap alkalmából ajándékokkal leptem meg tanáraimat. Mivel szüleim is pedagógusok, azt tanították nekem, hogy ne csak tanév végén, hanem ezen a napon is köszöntsem oktatóimat. Elsősként virágokat rajzoltam alsós tanítómnak, Marika néninek, aki a betűvetésre és a számomra rémes szorzótáblára tanított meg. Később a kertünkben nyíló egy-egy szál rózsával köszöntöttem tanáraimat. Miután a tankerületek lettek az iskolák fenntartói, több településen az önkormányzatok és a szülők utána is fontosnak tartották, hogy a pedagógusoknak megköszönjék munkájukat. A minap kisbajomi polgármester mesélte, hogy az óvodai dolgozókat minden évben megvendégeli, Buzsákban pedig mind az óvodai, mind az iskolai pedagógusokat, technikai dolgozókat hívták meg egy kis ünnepségre és finom vacsorára. Ma már nem divat virágot sem vinni, sőt sok diák azzal sincs tisztában, hogy van pedagógus nap és mikor is ünnepeljük. 

Meghatározzák életünket 

Pedig tegyünk a kezünket a szívünkre, minden felnőtt életében van egy tanár, akire mosolyogva emlékszik. Talán azért, mert olyan irányba terelte és olyan tudásanyagot adott át, amellyel megállta a helyét a nagyvilágban, vagy egy nehéz időszakban segítő kezet nyújtott. Az oktatás nem pusztán a tantárgyi tudás átadásáról szól, hanem arról is, hogy a pedagógusok példaképként szolgálnak a fiatalok számára. Ezen a napon álljunk meg egy pillanatra és gondoljunk azokra a bölcsődei, óvodai pedagógusokra, dadákra, tanítókra, tanárokra, akik életünkre nagy hatással voltak.