Felelős sofőrök

Koszorus Rita

Szerdán halálos baleset történt Nagyatádon. Egy kerékpáros kihajtott egy Suzuki elé, amit egy 80 év feletti sofőr vezetett. Ő túlélte, de utasa nem. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy elkerülhető lett volna a tragédia? Minden bizonnyal igen, de vajon kinek kellett volna másként cselekednie? Ha szavazásra bocsátanánk, hogy a kerékpárosnak, aki kihajtott az autó elé, vagy a 80-as éveiben járó autósnak kellett volna figyelmesebbnek lenni, vagy ne adj Isten ott sem lenni, vita lenne belőle. Abban sokan tudnak nagy okosságokat mondani, mikor jön el az idő, amikor be kell látnunk, nem nekünk való a vezetés. Sokak szerint hetven felett már nem is kellene a háziorvosoknak megadni a szükséges igazolást. Azonban nem hinném, hogy lehetne általánosítani, mert ismerek olyan sofőrt, aki fiatalon is csapnivaló vezető volt és ez később sem változott. Egyszerűen nem kellett volna kacérkodni a sorssal és volán mögé ülnie. Nem mindenkinek való ez, lássuk be. Persze olyat is ismerek, aki idősebb korában is precíz sofőr, de olyat is, aki még kilencvenhez közeledve sem hajlandó belátni, neki már nem kellene vezetnie, mert csapong a figyelme, és sokszor csak a karosszéria bánja a próbálkozást. 
Kicsit nekem olyan a vezetés, mint a fegyverviselés, hiszen az autó, ha rossz kezekbe kerül, akár gyilkos fegyverré is válhat. Nemcsak saját magunkért felelünk ugyanis sofőrként, hanem a körülöttünk közlekedők testi épségéért is. Ezért úgy gondolom, mindenkinek saját magának kell belátnia, ha ön- és közveszélyes a vezetési stílusa, legyen akárhány éves is az illető. Ha pedig ez nem megy, érdemes a közvetlen család óvó szavára adni, főként, ha elszaladtak idő közben az évek. 
 

Kicsit nekem olyan a vezetés, mint a fegyverviselés, veszélyes üzem.