A telefon okos

Az okostelefonozás káros a gyerekek idegrendszerére. Ez egy olyan tény, amit már nagyjából a szerkezet megjelenése óta tudnak az emberek. Ennek ellenére az utcán, a buszon, az edzőteremben azt látom, hogy ötből legalább három embernek az érintőképernyőn tüsténkednek az ujjbegyei. Megkockáztatom, hogy egyik-másik akkor se nézne fel, ha egy zongora zuhanna rá az égből. Lehet okolni a bigtech cégeket, a technológiát, de azért tegye mindenki a szívére a kezét: abban, hogy idáig jutottunk, mindenki vastagon benne van. Nem hinném, hogy algoritmusok pisztolyt tartanak a felnőttek fejéhez, hogy tablettel tompítsák a hisztiző másfél évest, vagy a bigtech cégek a sarokban lesnék, hogy okostelefonnal hallgattatjuk-e el a hiperaktív óvodást. S arra sem kötelez senki, hogy a fontos teendőink helyett reelseket nézegessünk. Nyilván fárasztó az állandó ordítást hallgatni és milyen kis vicces a baba, ahogy a pici ujjával lapozza az érintőképernyőt, de nem kell csodálkozni azon később, hogy figyelemzavarossá, kommunikációra, önkifejezésre képtelen fiatalokká cseperednek. Bár a kütyükhöz érteni fog. 
Nekünk, felnőtteknek pedig nem az a dolgunk a világon, hogy ujjal mutogassunk másokra, hanem az, hogy a felcseperedő generációt a jó irányba tereljük. A mi felelősségünk, hogy a fiatalok megtanulják a társas létezés alapjait, hogy felfogják, a virtuális világ nem igazi. Megtanulják, mik az igazi értékek, de ehhez jó példát kellene mutatnunk nekik.