Mobildilemma

Második hete tart a mobilmentes létezés az iskolákban. Ki tudja, lehet, hogy a diákok elkezdtek beszélgetni egymással, s olyan is lehet, aki még nehezen viseli a napközbeni telefonmegvonást. Részben egyet tudok érteni a szabályozással, azt hiszem egy tizenéves vagy még kisebb gyereket nem keresnek munkahelyi, családi, szolgáltatói problémákkal, nem kell mindig elérhetőnek lennie. Viszont a tanárokra is átterjeszkedő tilalom minimum furcsa. A tanár egy felnőtt, dolgozó ember, csorbulhat a tekintélye az iskolafalakon belül. Másrészről éppen azt kellene megtanítania a gyerekeknek, hogyan használják tudatosan a telefonjaikat. Ki más tudna jobb példát mutatni a tudatos pedagógusnál? Talán arra is megtanítanak, hogyan lehet és kell szelektálni a hírek között, hogyan nézzenek utána egy-egy információnak a rájuk bízott diákok. Az okostelefon a legnagyszerűbb oktatási eszközként is funkcionálhat, sok esetben szerintem így is működik, mert a tanári köpeny­zsebben ott lapul a könyvtár, az összes enciklopédia, fotók és videók kimeríthetetlen tára a szemléltetéshez. 
Gabi bácsi, az első tanítóm nagy hatással volt rám. Ő tanított írni, olvasni, fogalmazni és értelmezni a szövegeket. Akkoriban még nem volt mobil, sem okostelefon. A könyvek forgatására tanított, ma is emlékszem a szavaira és az első könyvekre, amelyeket a hatására olvastam el. 
Hatalmas felelősség hárul a pedagógusainkra. A tananyag, a nevelés mellett haladniuk kell a korral, és felkészíteniük a jövő generációit az új kihívásokra. Meggyőződésem, hogy ezt az iskolában és otthon kell elkezdeni, de együtt a szülőkkel. Mindegy, hogy mobilokkal vagy azok nélkül.