Már az őskorban is lakták Kiskorpádot

A posta egykori épületében, a hét végén került sor Kiskorpádon a hétszáz éves településről szóló könyv bemutatójára, amelyet Punik László helytörténeti kutató gyűjteményének kiállításával kötöttek egybe. Szilvási Anita polgármester a megnyitón arról beszélt, hogy az alig fél év alatt elkészült kiadvány összeállításában rajta kívül hatan vettek részt, és nagyon sok helybeli segítette a munkájukat. – Igazi csapatmunka eredménye ez a mű, amelyből minden háztartás kapni fog egy-egy példányt – tette hozzá. 
A számos érdekességgel szolgáló könyvet a kutatásokat irányító, a szerkesztést is magára vállaló Varga Máté somogysárdi régész, a vármegyei múzeum munkatársa mutatta be a hallgatóságnak. Elmondta, hogy önmagában már az is ritkaságnak számít, hogy egy 239 oldalas bibliográfia ilyen rövid idő alatt készüljön el. A környékről eredő Kaposról megtudhatjuk, hogy az egyik legkorábban említett folyónk, amely évezredeken keresztül megélhetést biztosított a közelben lakóknak. 
Több őskori leletet is találtak errefelé, s bár a faluról az első írásos feljegyzés 1324-ből való – a történetét is innen számolják –, valószínűleg már korábban is lakott volt. A település elnevezése a 19. század közepéig Pusztakorpád volt, több birtokos család élt itt és számos kastély épült a községben. A legfontosabb műemléke a református templom, amely országosan is ritkaságnak számít az egyedi – háromszög alakú – alaprajzával. 
Hírességek is gyakran megfordultak errefelé, így a nagybajomi Sárközieknél egy évig vendégeskedő Csokonai Vitéz Mihály vagy Pálóczi Horváth Ádám is. A falu szülötte volt a neves építész, iparművész, grafikus és műegyetemi tanár, Kozma Lajos. 1944-ben a falut a németek védelmi vonala, a Margit-vonal vágta ketté, a négy hónapig tartó, súlyos harcok idején a lakosságot Szennába telepítették. 
Kiskorpádon mindig is élénk gazdasági, közéleti és kulturális tevékenység zajlott, napjaink országosan is ismert dalköre tizenöt éve szerez osztatlan örömet a helyieknek és viszi tovább a település jó hírét – hogy csak néhányat említsünk a könyvben leírtakból. Méltatták Punik László tevékenységét is, akit a falu helytörténészének tartanak, és aki sok tárgyi értéket gyűjtött össze az évtizedek alatt. Punik László egyébként nem ismeretlen a somogyiak előtt. A régi járművek szerelmeseként, a Somogyi Veterán Járműbarátok Egyesületének tiszteletbeli elnökeként és a hagyományos Technik Piknik főszervezőjeként is jól ismerhetik a nevét. 

Fotó: V. L.