Ünnep újratöltve

Melynek eredményét, már amennyiben ebben a konszenzuson alapuló társadalmi együttélést magunkénak érezzük, és nem remeteként, vagabundként, ellenállóként képzeljük el a jövőt, kutya kötelességünk elfogadni. Akármi is az. 
Természetes az is, hogy amióta (ókor) efféle választásokat tartanak, meg-megesik, hogy valami hiba csúszik a szervezésbe. Nem reped el a cserép, hiába vágjuk földhöz, nem fog a toll, bármennyire rányomjuk a papírra, olyan is előfordult, hogy a furcsa kék cédulák között többfelé elszaladtak egy ember voksai, úgy is, hogy a választó nem is tudott róla. 

Örülni kell annak, hogy a határvonalakon belül működik a demokrácia

Ahogyan régen, ma is megesnek efféle félreértések. De nem kell messzemenő következtetéseket levonnunk belőlük, bűnöket keresni ott, ahol mindössze a szabályrendszer határvonalait rajzolják körbe az egyszerű emberi tévedések. Örülni kell annak, hogy vannak határvonalak, és hogy ezeken a vonalakon belül igenis működik a demokrácia. 
Két polgármester például nem irányíthat egyszerre, bármennyire is egyformán szeretik a szavazók a jelölteket, mint ahogyan az sem járja, ha az egyik jelölt bizonyos vásárlási előnyöket ígér szavazatokért cserébe. És az igen gyanús, ha két újraszámolás között megváltozik az eredmény, főleg úgy, hogy a szavazatgyűjtő edényzet olyan állapotban utazik keresztül-kasul a poros országúton a számolással megbízottak kezei között, hogy bárki betehet-kivehet oda/onnan bármit. Szaloncukrot, kismacskát, ne adj’ isten, kitöltött választási cédulát. 
Szerencsére működik a demokrácia keretrendszere, ilyenkor nincs más teendő. Ismételni kell. Somogyban is, Büssüben, Nemesdéden és Fonyódon például. Csak buzdítani lehet minden érintettet: tessék ünnepelni újra, vasárnap!