Ünnep az élet

Ezt követően aztán hőbörgünk egy kicsit, hogy ha ez így megy tovább, akkor kereskedelmi szempontból az év a húsvéti és a karácsonyi ünnepvárás váltakozása lesz csupán. Sok szempont alakítja persze ezt a meglehetősen furcsa szokást. 
Egyrészt a kereskedők kihasználják a közösségekben egyre jobban eluralkodó FOMO érzését. Ez annyit jelent, hogy sokan szorongunk azon, hátha lemaradunk valamiről. Nem értesülünk hírekről, valamiből nem jut, esetleg úgy, ahogy van, kimaradunk a nagyszerűből. Márpedig mi rémisztőbb annál, mint hogy az év legnagyobb ünnepén nem a legmenőbb dísz fityeg majd a fán, esetleg, az elképzelt ünnepi asztalt valami nem méltó terítékkel és egyéb kacatokkal rakjuk ki? Ezért azt meg kell venni minél hamarabb, hogy legalább a látszat legyen tökéletes, ha már a szeretet ünnepébe éppen annak tárgyát a legnehezebb sokaknak beletenni. 
De az áruházak is versenyeznek, ki tud olyan pofátlanul korai időpontot találni a karácsonyi fityulák kihelyezésére, ami azon túl, hogy felháborító, hírértékű is. Hisz a negatív reklám is reklám, a karácsonyi csetreszek meg így is, úgy is elfogynak majd. 
Végeredményben pedig régi szabály, hogy a gazdaság motorja a fogyasztás. Így aztán meggörbítünk akár teret és időt is, csak költsünk, lehetőleg minél többet. Ezt pedig csak egy módon védhetjük ki: fogadjuk el, hogy a karácsony azért még mindig a szeretetről szól.