Van remény

Egy jótékonysági esten 1,2 millió forintot gyűjtöttek a kisbajomi hívők templomuk felújítására, és a rendezvényt követően sem feledkeztek meg a jó szándékú emberek a kis település emblematikus épületéről. Így már 1,4 millió forintnál jár az adományok összege, amiből szorgos kezek segítségével sok újítást tudnak elvégezni a templomon. A szervezők nem sejtették, hogy ilyen összefogás nő a kezdeményezés köré. Ezen mondjuk nem is kell meglepődni, a mai világban nem az a jellemző, hogy az emberek segítik egymást. Előbb fordítják el a tekintetünket egy ismerőstől az utcán, vagy mennek el egy elesett ember mellett, mintsem segítenének. Az pedig, hogy vannak, akik hajlandóak kinyitni pénztárcájukat pár lelkes gyülekezeti tag kérésére szinte egyedülálló. Pedig annak kellene a normálisnak lennie, hogy akinek kicsit több van, adakozik a szerényebb körülmények között élőknek, vagy segíti a közösség gyarapodását szolgáló összefogásokat. 

Aki valaha részt vett valamilyen karitatív megmozduláson, tudhatja, hogy nincs annál jobb érzés, mint adni másoknak, és látni a boldogságot a szemükben. Ugyan még van 109 nap addig, de érdemes már most lélekben felkészülni az év végi ünnepekre. Ilyenkor a magányosok magányosabbnak érzik magukat, ezért nagyobb szükség van odafigyelésre, önzetlen kedvességre is. A kisbajomihoz hasonló szívmelengető történetek bizonyítják, még nem érett meg az emberiség a pusztulásra, van remény. Jó példa ez arra, hogy mi mindenre vagyunk képesek, ha a saját érdekeinket félretéve cselekszünk.