Fejet hajtottak a tizenhárom aradi vértanú emléke előtt

– Az első emlékezők többsége kortársa volt az aradi tizenháromnak, mint ahogyan azoknak is, akik felelősséggel tartoztak a szabadságharc utáni véres megtorlásért – emelte ki emlékezőbeszédében Giber Vilmos, a Mártírok és Hősök Közalapítvány elnöke az aradi vértanúk kivégzésének 175. évfordulóján Kaposváron. A Székesegyház előtt, a Mária-oszlopnál szervezett megemlékezésen Giber Vilmos arról beszélt, 1849 után, amikor az önkényuralom vasvesszővel próbálta vezényelni az ország életét, szinte csak néhány kulturális rendezvény és gyász ünnepség teremtett alkalmat arra, hogy a polgárok kimondva, kimondatlanul közösen éltessék tovább a levert szabadságharc emlékét, és tiltakozzanak az elnyomás ellen.

– Október 6-a legális, nyilvános megünnepléséről természetesen szó sem lehetett, egészen a kiegyezésig – mondta a közalapítvány elnöke. – 1867-ben a kaposvári római katolikus templom – a jelenlegi székesegyház helyén – nagy harangja reggel kilenc órakor gyászistentiszteletet hirdetett. A templom közepén fekete posztóval bevont magas ravatal állott, előtte fekete zászló, mellette 13 szál égő gyertya. A szertartáson vallási különbség nélkül vett részt a közönség. A kaposvári és a vidéki negyvennyolcas honvédek mellett, elsősorban fiaikat, férjüket sirató hölgyek töltötték meg a padsorokat. Feketébe öltözött gyászolók a nagymise után a kaposvári dalárda énekét is megilletődötten hallgatták végig. A gyászmise idején a városban minden bolt bezárt. A helyi iparosok így tisztelegtek az aradi 13 és valamennyi honvéd hős előtt. Ez volt az első legális október hatodikai megemlékezés Kaposváron – idézte fel a régmúltat Giber Vilmos.