Kaposvár gyászolja Kossuth-díjas díszpolgárát, Sánta Ferencet

Apja, id. Sánta Ferenc, a híres zenész már tizenöt évesen zenekart alapított, és édesanyja is neves muzsikuscsaládból származott. A Füredi utca volt a szűkebb pátriája, de csakhamar tágulni kezdett körülötte a világ.  Hétéves korától a kaposvári zeneiskolában hegedült, de klasszikus tanulmányaival párhuzamosan édesapjától cigányzenét is tanult. Kilencévesen már apja zenekarának élén játszott egy étteremben. Tizenhárom éves korában a Kaposvári Szimfonikus Zenekar tagja lett, és két évvel később felvételi nélkül került be a Pécsi Zeneművészeti Szakközépiskolába. 

A budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián 1969-ben szerzett hegedűművészi- és tanári diplomát, majd egy ideig Operettszínházban és az Operaházban játszott, de nem érezte igazán jól magát a zenekari árokban, ezért úgy döntött, inkább szólista vagy zenekarvezető lesz. Bejárta az egész világot. Európa szinte összes országában játszott – gyakran az édesapjával együtt –, ahogy az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban és Ausztráliában is. 

A turnékkal járó távollétekbe belefáradva 1979-ben hazatért, és két évig a Hilton Szállóban muzsikált. 1981-től kilenc éven át az Átrium Hyatt Tokaj éttermében lehetett a játékát hallani, ezután öt évre Olaszországba szerződött. Velencében olasz zenészek élén szerepelt, később szalonzenekarával Németországban, majd a budai várbeli Király étteremben zenélt. 

Alapító tagja volt a 100 Tagú Cigányzenekarnak, de a Magyar Nemzeti Cigányzenekar művészeti igazgatójaként és vezető prímásaként ugyanígy megmutatta tehetségét. A Magyar Rádióban már 1972-ben elkészítette első önálló hangfelvételét, azóta folyamatosan jelennek meg rádiós, televíziós és hanglemezfelvételei. A cigányzene ismert darabjai mellett a népszerű klasszikus zeneszerzők műveit is játssza. 

Számos díja mellett az ország számára kivételesen értékes és korszakos jelentőségű életműve kapcsán kapta meg a Kossuth-nagydíjat.