Rangsoraink

Megjelent a hazai középiskolák rangsora. Régi hagyomány ez, hogy évről évre fontosnak tűnő szempontok mentén vizsgálják a középfokú oktatási intézményeket. Két okból lehet a mérceállítás szándékát elismerni. Egyrészt szorgalomra, felzárkózásra, vagy épp a pozíció megtartására ösztönzi az iskolákat, másrészt látszólag segítséget nyújt szülőnek és kisdiáknak, hogy eldönthessék, hogyan is gombolyítják tovább az élet fonalát. Ugyanakkor érdemes a rangsort fenntartással is kezelni. Nem kétlem, hogy a kemény munkával, sok szempont szerint összeállított listát a segítő szándék vezérelte. De azt is látni kell, hogy – szolgáljon is akármennyi paraméter a rangsor alapjául –, választani nem egy rangsor alapján kell az iskolák közül. Azt kell minden esetben megnézni, hogy melyik intézmény illik leginkább a gyerekünk személyiségéhez, tudásszintjéhez és képességeihez. 
S persze mindezek mellett az iskolaválasztáskor számít az iskolától való távolság, s az is, hogy mit bír el a családi kassza. Mert bárki bármit mond, nem mindegy, hova születünk. Milyen szociális-, gazdasági környezetben élünk, milyen a családi hátterünk, milyen egyéb, a legjobb statisztikus által sem ismert terheket cipelünk életünk során. 
Az oktatás ingyenes, de valahogy mégis minden családban tengersok pénz megy el rá. Így aztán a gyermeki álmokat folyamatos egyensúlyban kell tartani a felnőttes ésszerűséggel. 
 

Az iskolák rangsorolása legfeljebb sorvezető lehet a családok számára.