Robotkeringő

Robotizálódunk. Ha tetszik, ha nem. Nekem speciel nem volt sok bajom ezzel a folyamattal. Eddig. 
Történt ugyanis, hogy az egyik svéd áruházláncba vitt az utunk. Néhány dolgot szerettünk volna vásárolni, melyek jó részét otthon online ki is néztünk magunknak. Menjünk fel azért a bemutatótérre, nézzük, fogjuk meg a kiszemelt portékát, utána fizessünk, egyeztünk meg. Már azon a ponton gyanút kellett volna fognunk, amikor az eddigi jól bevált rendszerrel ellentétben a termékek jó részénél nem találtuk a kiírásokat, az eladótér melyik sor melyik polcán találjuk. Akkor menjünk az eladótérbe, majd ott, gondoltuk. 

Ott azonban nagyjából úgy éreztük magunkat mint amikor Pistike először jár a fővárosban: fogalmunk se volt, merre induljuk. Kértünk hát segítséget három munkatárstól. Az első válasza: jótól tetszik érdeklődni, egy napja dolgozom itt. A második: egy QR kódra lesz szükség, az információnál próbálják. (Kb. százan álltak sorba). A harmadik: van itt egy segítő pont monitorral, ott kellene megpróbálni.

Megpróbáltuk. Jó pár perces fejtörés után sikerült is megrendelni a hőn áhított termékeket. Utána irány a pénztárhoz fizetni. Újabb sor, az első QR-kódos pénztárnál (ez egy másik QR-kód) nem működik az applikációnk QR-kódja. Másik pénztár, itt minden OK. Kapunk egy számot. Ezzel irány az áruház másik fele. Ha megjelenik a szám, mehetünk az áruért, mondják. Ismét várakozás, igaz tényleg csak néhány perc. S máris boldogan pakolhattuk a megszerzett árut a kocsiba.

Na, hát így. Azt mondták, egy másik, robotizált rendszerre állnak át. Az jó. Lenne, ha valóban egyszerűbb és gyorsabb volna, mint az eddigi. Így azonban csak remélni tudjuk: nem marad ez mindig így, csak épp az átállás buktatóiba futottunk bele. Különben szereztek maguknak egy ellenséget a robotok. Már ha érdekli őket vagy valakit.