Sej, szellők… Velünk él a cigányasszony sorsa

Egy húsz évvel ezelőtti beszélgetésünkkor azt nyilatkozta: „Meg kell találni önmagunkat, s aztán kapcsolatokat kell teremteni másokkal, miközben nem bújunk álarc mögé, és nem titkoljuk az érzelmeinket. Szóba kell állni elesett emberekkel is, nemcsak a sikeresekkel, és semmilyen szituáció mellett nem mehetünk el közönyösen.”

Aki ismeri Török Tamást, az tudja róla, most is ezt vallja. Az elesettek felkarolása, élettörténetük megírása volt a legfőbb motivációs tényező a jó pár éve fiókban lapuló dráma kapcsán is, amely egy sikeres pályázatnak köszönhetően az ősz folyamán saját rendezésében elevenedhet meg. Szipkának, a nágocsi kastélyban működő iskolába az írás-olvasás megtanításának szándékával, túlkorosan beültetett, egykori andocsi cigányasszonynak a sorsát mutatja be a szerző. Az ötvenes évek groteszk világát megidéző, valóságos figurákból gyúrt, Sej, szellők… című előadásban megismert, s egyik társa által elkövetett diákcsíny miatt – vörös csillagokból rajzolt horogkeresztet Szipka füzetébe – Recskre internált, tudatlan özvegyasszony az új darabban visszatér közénk. Az új darabban öt évvel a forradalom után találkozik egy gimnáziumi tanárnővel, akivel egy köztéri padon ülve mesélik el életüket, miközben a háttérben az emlékeikben élő, 56-os események peregnek filmszerűen. A különleges, négyszereplős moziszínházi darabban kibontakozó história valós súlyát, soha be nem varasodó sebeit számos magyar család őrzi.

Török Tamás túl sokat nem árult el új rendezéséről, ám annyit igen, hogy a drámát az Ivancsics Ilona és Színtársai mutatják be. Szipkát Nemcsók Nóra, Klári tanárnőt Kéner Gabriella játssza, a civil ruhás rendőr szerepében Király Adrián tűnik fel, a fiatal srácot Hajnal János alakítja majd. A háttérvetítés pedig Kasvinszki Attila filmrendező munkája.

A rendező is megrendült a nagyanyja bőrébe bújt lánya játékán

Az Életben maradtak előzményét jelentő előadás szövegkönyve a rendező pedagógusszüleinek elmondása alapján íródott. Így aztán az országos turné utolsó állomása Nágocs volt, a Zichy-kastély, amelyben ma is egy művészetpártoló Zichy-leszármazott él feleségével. A darabot olyanok is megtekintették, akik kisdiákként részesei voltak az 50-es évek életidegen történéseinek, s akik könnyek között ismertek rá saját iskolai éveikre. Az igazgatónőt alakító Farkasházi Réka éppen ekkor szült, így a nágocsi előadáson Török Tamás leánya, Anna helyettesítette. Játéka láttán – hiszen nagyanyja bőrébe bújt az unoka –, maga a rendező is megrendült.