Címszerepet kapott a család ehunyt ura

A darab főhőse Kartonpapa, egy elhunyt férfi, aki rettegésben tartotta családját. Fia, Zsolti (Mucsi Kristóf) és özvegye, Éva (Mészáros Sára) egykor gondolkodás nélkül hajtották végre parancsait, s ha mégis gondolkodni próbáltak, elnyerték büntetésüket. Halála felszabadulást jelenthetne számukra, de felesége képtelen az életének irányt és tartalmat adó tekintély nélkül élni, ezért kartonpapírból kivágott figuraként hordozza magával egykori társát, akit élő emberként kezel.

Az alapötletet a szerző egy mindennapi családi helyzetből kezdi kibontani: az özvegy és fia látogatóba megy bátyjához, Károlyhoz (Hüse Csaba) és annak családjához (Nyári Szilvia, Szvetnyik Kata). A kaposvári rendezésben a nézőközönség is vendégségbe érkezik, miszerint a család étkezőjeként berendezett színpadon keresztül jut el a nézőtérre, és máris saját életét láthatja maga előtt. A mindennapi élet elkerülhetetlen velejáróit, ahol a feleség, Juci (Nyári Szilvia) erősen rigolyás, amihez a férj ügyetlenkedve próbál alkalmazkodni, és még egy durcás kamaszlányuk is van, Helga (Szvetnyik Kata), aki életkori sajátosságként pimasz és szókimondó. A vendégcsalád megérkezése a magukkal vonszolt arc nélküli kartonfigurával behozza az abszurditást az előadásba, és számos humorforrás előidézője is egyben: kell-e teríték a nem létezőnek, ízlik-e a papírbábnak az étel, és így tovább. Ráadásul alapvető világnézeti különbség is van a két család, a két testvér között. A nővér természetesen mindenbe beleköt, amit fivérénél tapasztal.

Aztán, ahogy az egy rendes családi vígjátékban illik, ki is derül valami titok, Kartonpapa eltűnik, az események fordulatot vesznek, beáll a nagy családi anarchia. Ám senki sem tud úgy élni a hirtelen szabadsággal, hogy a többieket meg ne nyomorítsa, így visszakívánják a nagy nyomorítót, aki még inkább szimbólummá, felettes énné, megmondóemberré válik. A fentieknek megfelelően a színészek fokozatosan rajzolják át a figurákat úgy, hogy cselekedeteik a hihetőség és az abszurd határán mozogjanak.

A figura a széthullás jelképévé is válik

Mészáros Sára frusztrált, megtépázott idegrendszerű viselkedése fokozza a belső feszültséget, Mucsi Kristóf egyik pillanatról a másikra vált át szánalomra méltó figurából hős szerelmessé, Hüse Csaba Károlya egyre inkább röhejes papucsférjjé válik, majd szánalmas igyekezettel küzd tekintélyéért. Nyári Szilvia Jucija az érzéketlen asszony klasszikus példája, hogy aztán az önmegvalósításért küzdő nő maszkját öltse magára, míg Szvetnyik Kata úgy jeleníti meg egy felnőni nem akaró kamaszlány alakját, hogy észrevétlenül válik az események mozgatórugójává. Ő az, aki helyreállítja végül a régi rendet. A helyreállított Kartonpapa ugyan már nem az, aki megérkezett az ebédre, a felakasztott, széttépett, összeragasztott figura a tanácstalanság, széthullás, a szerencsétlenkedés jelképévé válik, egy nagyon gazdag szimbólummá, amely lehet totem vagy istenszimbólum is, amely tudat alatt is hat az emberre. A fordulatokban gazdag előadás összességében szórakoztató, kellő abszurditással, észrevétlenül gondolatokat ébreszt a nézőkben.