Hiányzik a rend az életünkből, és jóval több szeretet is elkelne

– Játszik a Palos Verdesben, a Tanulmány a nőkről című előadásban, s Fekete István Hajnal hasad című darabjában is. Illetve játszana, ha újra kitárhatná kapuit a teátrum…

– Ez színésznek, közönségnek egyaránt nagy szomorúságot jelent, ám bízzunk abban, hogy hamar túl leszünk majd a járványhelyzeten.

– Nagyon megviseli a pandémia?

– Igen, eléggé elkeserítő ez az állapot, ám arra mindenképpen jó volt, hogy végre kifessük a konyhát, és sorra vegyem az aktuális szerepek szövegét.

– Készültek online tartalmak is…

– Igen, a művészet képernyőre „kényszerült”; így is örömmel mondtam verseket, hiszen született egy összeállítás a nézőinknek, melyből a fiatalok is profitálhattak, hiszen oktatási céllal készült. Egyébként szeretek verset mondani, kedvencem József Attila. A színház Adventi Kalendáriumában József Attila Istenem című versét adtam elő. Most is itt zsong a fülemben: Dolgaim elől rejtegetlek, / Istenem, én nagyon szeretlek. / Ha rikkancs volna mesterséged, / segítenék kiabálni néked...

– Hogy fogadta a hírt, amikor megtudta, hogy Öné a főszerep a Csárdáskirálynőben?

– Amikor Olt Tamás igazgató felkért rá, nem tagadom, meglepődtem, de örömmel vállaltam.

– Ha visszatekintünk a darabra, akkor nekem óhatatlanul beugrik Honthy Hanna Cecíliája, de Törőcsik Marié is, s nem feledkezhetünk el a több mint negyed százada Kaposváron játszott, Mohácsi rendezte operettről sem, Molnár Piroska főszereplésével…

– Én is végignéztem ezeket a régebbi előadásokat, s Mohácsi János – mivel az I. világháborús helyzetet is belerendezte a darabba – színháztörténelmet írt, Piroska pedig fantasztikus Cecília volt. Keresztes Attila, a fiatal erdélyi rendező azonban inkább a humort erősíti benne.

– Cecília egy minden hájjal megkent, fifikás asszony, s figurája prózai, énekes és táncos szerep egyben. Önnek egyik kifejezési mód sem jelenthet nehézséget.

– Bár a többiekhez képest én kevesebbet táncolok benne, és énekelnem sem kell túl sokat, de a Hajmási Péter nem marad el.

– A nosztalgia is fontos elem Cecília karakterében, hiszen van, aki emlékezteti a csárdáskirálynőt a múltjára. Bonyodalmak is adódnak, mint minden operettben. Ez a világ közel áll Önhöz?

– Nosztalgiázni is szeretek, és kedvelem az operettet is, mint műfajt. Édesanyám sokat énekelt főzés vagy takarítás közben. Gyerekként opera- és operettáriákat, háború utáni slágereket, sanzonokat hallgattam, és nem tagadom, kedveltem is azokat, magával ragadott a kor, a dallam. Édesanyám remekül énekelt; opera tanszakra és a gyógyszerészeti karra együtt jelentkezett, s mivel ez utóbbiról előbb kapta meg az értesítést, hogy felvették, inkább gyógyszerésznek tanult. A szöveget az elmúlt hetekben folyamatosan tanultam és memorizálom most is, mennyiségileg elég húzós. A jövő év elején folytatódnak a próbák, s úgy vélem, alkatomnál fogva egy kicsit csibészesebb leszek majd a nagyzenekarral kísért darabban, mint csárdáskirálynő-elődeim.

– Ha legalább két és fél évtizedet visszamegyünk az időben, s felelevenítjük Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését, melyben Lipics Zsolt játszotta Raszkolnyikovot, Ön pedig csodálatosan alakította Sonját, akkor mit érzékel, milyen pályaívet futott be Kaposváron?

– Ezen túl sokat nem szoktam gondolkodni, engem mindig a következő feladat motivált. Arra a konkrét szerepre, arra a figurára koncentráltam, aminek megformálása rám várt. Babarczy László azt mondta, korábban a Katona József Színházban sok naivaszerep talált rám, aztán rá kellett jönnöm, hogy Kaposváron pedig megtaláltak az anyaszerepek. Elég, ha csak Az ünnepet, az Üvegfigurákat, a Sötétség hatalmát említem, vagy az Egérfogót.

– Filmekben, sorozatokban is fel-feltűnt…

– A televízió most adja a Drága örökösöket, amelyben Icukát, a panzió mindenesét alakítom. Remek a stáb, örülök, hogy Nyári Oszkár és Mohácsi Norbert is játszik a tévésorozatban.

– Advent heteit éljük, hamarosan ránk köszönt a karácsony. Mit kíván a kollégáknak és publikumnak? Miből kellene sok?

– Elsősorban egészséget kívánok, hogy színésztársaim és a nézők is el tudják kerülni a fertőzést. S hogy miből kellene sok? Szeretetből. Emellett pedig rendet is kívánok az életünkbe.

– Úgy érzi, hiányzik a rend az életünkből?

– Igen, nagyon.

Kovács Kati után szabadon...

Az idei szilveszteri televíziós közvetítést a kaposvári Csiky Gergely Színházban rögzítik. A társulat adja a műsort, de néhány vendégművész is érkezik.

– Hétfőn már beköltözött a színházba a Duna Televízió stábja, s megkezdődött a műsorszámok felvétele – mondta Csonka Ibolya. – Én kolléganőimmel a Tanulmány a nőkről című előadásból a Nem leszek a játékszered című dalt éneklem, mondhatnám Kovács Kati után szabadon. A nézők egyébként nagyon kedvelik ezt a darabot, hiszen tele van fülbemászó dallamokkal. Jövőre talán színházunk is újra műsorra tűzi majd ezt az én szívemnek is kedves, sikeres előadást.

Hűséges típus

Csonka Ibolya 1982-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1995 óta játszik a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Számos remek szerep megformálója, s a felnőtt produkciók mellett nagy kedvvel játszik gyerekdarabokban is. A színésznő hűséges típus, az állandóságot képviseli a társulatban.

Fotó: Lang Róbert