2022.09.29. 17:30
Őszi kincsekre alkudhattak a vevők a Mihály-napi vásáron
A Mihály-nap hagyományát elevenítették fel több kaposvári és somogyi óvodában. Toponáron különleges, saját készítésű termékeket is árusítottak a vásárban.
Fotó: Muzslay Péter
Mihály-napi vásárt szerveztek csütörtökön délután a Festetics Karolina Központi Óvodában. A szülők és az óvodapedagógusok hat standnál árulták a zömében kézzel készített termékeket. Volt amit néhány tíz forintért kínáltak, de a legdrágább portékák sem kerültek ezer forintnál többe. A szülőknek azonban lehetőségük volt arra, hogy alkudjanak a végösszegből.
Az érdeklődök festett kavicsokat, terményből készült asztaldíszeket, süteményeket, apró tároló dobozokat, de még mézet és fügét is vásárolhattak. Tóthné Keszeg Ildikó az óvoda intézményvezető-helyettese elmondta, nagyon régóta megszervezik a vásárt, amelynek a bevételéből az óvodai csoportokat támogatják. Felszereléseket és játékokat vásárolnak majd belőle.
A Mihály napi szokásokat minden évben felelevenítik az óvodában és beépítik a gyerekek pedagógia programjába. A néphagyomány szerint Mihály napján szokták behajtani a legelőről az állatokat és feldolgozni a különféle terményeket. A vásár részeként meglepetés műsorral is készültek az óvoda dolgozói. A Karolina Kamarakórus Kodály Zoltán: A juhász című művét adta elő.
Mihály napján petákvásárt tartottak Toponáron
Fotók: Muzslay PéterNemcsak a toponári intézményben, hanem a megyei más óvodáiban is megszervezték a Mihály-napi vásárt.
A Mihály-nap hagyománya
Szeptember 29-e régen elsősorban egyházi ünnep volt, Szent Mihály arkangyalra emlékeztek a hívek és a papság. A századokkal ezelőtt a keleti egyházban kibontakozott Szent Mihály-kultusz átgyűrűzött nyugatra, de főleg Dél-Európába. A középkori Magyarországon Szent István korától nagy kultusza volt, a 18. század közepéig Szent Mihály napja hazánkban egyenenesen parancsolt kötelező ünnep volt. A nép az év közepének is tartotta, mivel a mezőgazdaságban dolgozóknak (és évszázadokon át ők voltak jelentős számbeli fölényben) ekkor zárult le a fagyok után kezdődő, az aratással, betakarítással kicsúcsosodó munkaév, s megkapták a bérüket.
A pásztoremberek ilyenkor összegyűltek, szívesen látogatták a környékbeli kocsmákat is, áldomást ittak a szerencsés (vagy felejtőst a kedvezőtlen) gazdasági évre, s persze nem maradhatott el a mulatozás sem, olykor féktelen formában. Szerényebb kivitelben talán ez maradt meg a hagyományból, hiszen a Mihály-napi vásárokban, bálokban, összejövetelekben ma is nélkülözhetetlennek tűnik az „áldomásivás”, többször megismételve. Forrás
Fotók: Muzslay Péter