Valóságosság és a jó közösség adja a cserkészet szupererejét

– Mit adhat a harmadik évezred fiataljának a cserkészet? 
– Kaposváron nagy múltja volt a cserkészetnek, a mozgalom betiltása előtt egyszerre 5 cserkészcsapat működött a városban. A rendszerváltás óta többszöri próbálkozás után 2013-ban megalakulhatott a 37. számú Magyarok Nagyasszonya Cserkészcsapat. A 37-es szám egy régen megszűnt kaposvári csapaté volt, ezt „hasznosítottuk újra”. E gesztus is szépen reprezentálja azt az értékőrző és egyben dinamikusan megújuló munkát, amit a cserkészet képvisel. A mostani fiatalok igényei ugyan nagyon mások, mint azoké, akik számára Baden Powell, a cserkészet alapítója kitalálta ezt az ifjúságnevelő mozgalmat, de a jó célra, a fiataloknak kínált összetartó közösségre a mai napig van igény. A jó cél alatt azt az értékrendet értem, amelyet a cserkészet közvetít, és amibe többek között beletartozik a hit és a lelkiség, a természetszeretet és a haza szeretete is. Ezek mellett, a mozgalom legnagyobb – hiánypótló – vonzerejének a valóságosságot tartom. Egy-egy közös imaórán, városi nyomozós játékon, esti tábortűz körül vagy patakban fürdésnél az ember a valóság intenzitásával tapasztalja meg a saját erejét és határait. Ezt nem pótolhatja semmilyen virtuális élmény… 

– Azt tapasztalom: hit és erkölcs terén (is) igencsak hadilábon áll az ifjúság. Vagy inkább ne általánosítsunk? 
– Jól látja, ám általánosítani talán nem érdemes, viszont az értékvesztettség, a hitbéli és erkölcsi bizonytalanság széles körben megfigyelhető jelenség, s nem csak a fiatalok körében. Ez nem meglepő a mai információdömping közepette. Sajnos nem könnyű megtalálni a nekünk megfelelő utat és még nehezebb rajta maradni. A mai ifjak szerintem ugyanúgy hisznek, mint ahogy a korábbi generációk, csak nem feltétlenül abban, amiben érdemes lenne. A cserkészet egy vallásos alapú mozgalom, amely nyitott bármilyen felekezetű ember számára. Csapatunk tagjainak többsége katolikus, de vannak reformátusok is, illetve olyanok, akik nem tartják magukat vallásosnak. Így, együtt igyekszünk fejlődni lélekben és a hitünk megélésében. „A cserkész minden cserkészt testvérének tekint” – így szól a cserkésztörvény 4. pontja. Egy hatalmas család vagyunk. A valóságosság mellett a befogadó közösség a másik „szupererőnk”. Minden embernek, kicsiknek és nagyoknak is, igénye van arra, hogy tartozzon valahova. A cserkészet életre szóló barátságokat, itthoni és külföldi kapcsolatokat, egy bármikor aktiválható biztonsági hálót ad. 

– Hogy alakult a cserkészlétszám az elmúlt évtized alatt? 
– A kezdeti 1-2 év növekedése után többnyire stagnált, 25 és 35 fő között mozgott. Ennek eleinte tudatos stratégiai tervezés állt a hátterében, nem szerettünk volna addig új gyerekeket bevonni, amíg nem volt elég vezetőnk, aki foglalkozzon velük. Egy idő után viszont a szükség eredményezett „létszámstopot”. Meglévő vezetőink nagy része középiskola után nem Kaposváron folytatta tanulmányait, így a heti rendszerességű őrsi foglalkozások tartását már nem tudták vállalni. Ilyen esetben frissen végzett vezetőinket az ő helyükre kellett állítanunk, ahelyett, hogy egy új őrsöt toborozhattunk volna. Jelenleg új stratégiák kipróbálásán dolgozunk. Van például egy „kölcsön” vezetőnk, Julcsi, aki a fonyódi cserkészcsapat tagja, de mivel Kaposvárra jár középiskolába, elvállalta egyik őrsünk vezetését. Olyan vezetőink is vannak, Levi és Johanna, akik a máshol végzett egyetemi tanulmányaik mellett is vállalják a heti vagy havi őrsi foglalkozások megtartását, így 2 őrssel bővülhet csapatunk. 

– Hol találkoznak rendszeresen? Befogadók a plébánosok? 
– A heti őrsi foglalkozások alapvetően a csapatotthonunkban zajlanak, de tartottunk már a katolikus iskolában és plébániákon is. Megalakulásunkkor a Szent Kereszt Plébániához tartoztunk, Nyéky Kálmán atya sokat segített az elindulásban. A Szent Imre Plébániához kerülve Tomanek Ferenc atya hasonló nagylelkűséggel töltötte be az új fenntartó szerepét. Hálásak vagyunk támogatásáért és belénk vetett bizalmáért. Nekünk jó tapasztalataink vannak a plébániákkal, de ezt nem minden csapat mondhatja el magáról… 

– Mely események íródtak be örökre az emlékezetébe? 
– Rengeteg van, de hadd emeljek ki kettőt! Az egyik az őrsvezetőképzéshez köthető, amiben részt vettem kiképzőként pár évig. Amikor az én őrsöm tagjai sikeresen elvégezték a képzést és megkapták a vezetői képesítést, nagyon büszke voltam mindegyikőjükre, és úgy éreztem, hogy „na ezért éri meg csinálni”. A másik pedig a csapatunk egyik jellegzetes, már hagyománnyá vált szokása, a csillagmese. A nyári táborban esténként, még a takarodó előtt, ki szoktunk feküdni a mezőre, hogy kémleljük az eget. Ilyenkor gyakran egy vezető mesél az egyik csillagkép eredetéről, de van, hogy saját történeteket találunk ki, vagy csak fekszünk és számoljuk a hullócsillagokat. Erre a rácsodálkozó, életvidám nyugalomra mindig szeretnék emlékezni. 

– A jó gyakorlatok megosztása a cserkészetben is általános. Kiktől, mit lestek el? 
– A vezetőképzések remek színterei az ötletcserének, hiszen itt a kerület-ország-világ különböző részein működő csapatok tagjai oszthatják meg tapasztalataikat. Gyakran veszünk részt kerületi programokon vagy szervezünk más csapattal együtt programot. Egy-egy népdaltól kezdve a tábori szokásokon keresztül a stratégiai megoldásokig sok mindent ellestünk egymástól. 

– Milyen programokkal ünnepelték e jeles évfordulót? 
– A 10 éves jubileumi ünnepünket a töröcskei Vackor tanyán tartottuk. Elsősorban gyerekeknek szóló játékokkal készültünk, miközben a szülők beszélgethettek. Egyik vezetőnk, Liza készült egy kvízes képvetítéssel, s elfogyasztottuk a születésnapi tortánkat. Az estét vidám tábortűzzel zártuk, és aki tehette, ott is aludt velünk a tanyán. Másnap a Szent Imre-templomban a csapatért felajánlott szentmisén vettünk részt. 

– Ön mit kapott a cserkészettől? 
– Rengeteget. Sok barátot, hazai és külföldi kapcsolatokat, számtalan maradandó élményt, hazánk különböző helyeinek megismerését, földrajzi, természetismereti, történelmi tudást, önismeretet, magabiztosságot, vezetői és szakmai tapasztalatot, egészségesebb életmódot, igazodási pontot… 

– Akkor az alapok megvannak, melyeket tanárként is kamatoztathat a fővárosban… 
– Igen. Angolt és magyart tanítok, s munkám során sokszor nyúlok e tapasztalatokhoz. Viszek be az órákra cserkészjátékokat, cserkészmódszertanon alapuló foglalkozásokat tartok és a cserkészetre jellemző szellemiségben igyekszek tanítani. Ez persze nem akadálymentes, hiszen a közoktatás jelenlegi működésmódja – autokratikus módszerek, nagy létszámú csoportok, tananyagkötöttség –, nem feltétlen erre a nevelési formára van berendezkedve, de próbálkozni azért lehet és érdemes is. Illetve nem csak a pedagógiai munkában kamatoztathatók e jártasságok, a munkaerőpiac bármely területén is előnyt jelent az a fajta talpraesettség, amit a cserkészetben el lehet sajátítani. 

Biztos alapra építkezhettek 

Berecz Lilla öt éve Tolnai Balázstól vette át a parancsnokságot. Ő teremtette meg azt a biztonságos alapot, amelyre bátran építkezhettek. Jobbágy Boró és Franciskovics Eszti is sokat tett a csapatért. – Az általam vezetett 5 évre elégedetlenséggel vegyes szeretettel gondolok vissza, mert úgy éreztem, lehetett volna még jobban csinálni, de hálás vagyok ezért a tanulási folyamatért és ezért a csodálatos csapatért. A parancsnokságot Füszfás Leventének adtam át nagy bizalommal és nyugodt szívvel. Munkáját két elhivatott vezetőnk, Ház Léna és Kovács Liza segíti – tudtuk meg.