Négerkérdés, cigánykérdés

Babócsán, Istvándiban, Vízváron, Nikla és Táska környékén és másutt, ahol nagy számban élnek romák, erős az elhatározás, hogy megvédik őket. A ,,magyarok” között is sokan gondolják úgy, hogy most romának kell lenni, mert a helyzet ezt kívánja.

Mi más motiválhatja azokat, akik az elmúlt hetekben tömegével beléptek a polgárőrségbe, hogy a rendőrök oldalán járőrözzenek, éjjel-nappal ügyeljenek a veszélyeztetett települések biztonságára? Különösen örvendetes, hogy a szolgálatra jelentkezők között mind több a roma, például Babócsán és Istvándiban a polgárőrök többségét már ők teszik ki. Jó, ha a hír hallatán tekintetünket Amerikára vetjük.



Annak idején, amikor az Újvilágban még volt négerkérdés, a megoldást a színes bőrűek társadalomba való tudatos beépítésében látták. Legyen minél több – ma úgy mondják – afroamerikai az egyetemeken, a hivatalokban, a hadseregben, a rendőrség kötelékében, vagyis az élet minden területén. Ha a négerek a háborúban jók ágyútölteléknek, békében a piszkos munka elvégzésére, akkor legyenek jók arra is, hogy a képzettek akár irányító posztokat is betölthessenek.

Lássanak csodát: Martin Luther King meggyilkolása után nem egészen négy évtizeddel Amerikában megszűnt a négerkérdés. A romák védelmében most tapasztalt összefogás lehet az első, döntő lépés a cigánykérdés megoldásának útján.