Hogyan veszítsünk el egy autót egy éjszaka alatt Siófokon?

Siófoki nyáron tapasztalható pocsék közlekedéséről regényeket lehetne írni. A szabadságra kiszabadult hétvégi sofőrök iszonyú türelmetlenül és figyelmetlenül tojnak a KRESZ szinte minden előírására. Az természetesen egyáltalán nem vigasztaló, hogy a forgalmas belvárosi kereszteződésekbe nem hogy lámpa, rendőr sem jut.

Ismerősömmel esett meg a nem kellemes baleset a múlt hét végén, és éppen most pénteken lett vége, meglehetősen szomorúan, ugyanis hat nap alatt elvesztette a családi autót.
Nem csinált semmi rosszat, csak megpróbált közlekedni Siófokon. A szomorú vasárnap tárgyiasult főhőse egy 17 esztendős francia dízeles, amelyik ugyan egyáltalán nem modern verdaként szolgált, de precíz motorja és hajószerű útfekvése, hatalmas csomagtere miatt kifejezetten társként viselkedett a négyfős család mindennapjaiban.

Éjfél körül indultak útnak a siófoki hajóállomáshoz, hogy kicsit kisétálják magukból a maguk mögött lévő szezonális hetet. A Mártírok útján, a vasúti átjárón túl egy népesebb mulatozó, gyalogos társaság igyekezett az út túloldalára, szabályosan. A közlekedési előírások követése hasonló jellegű embercsoportok esetén igen ritka a siófoki éjszakában. Barátunk engedékenyen – amolyan németes előzékenységet tanulva lefékezett a zebra előtt nagy biztonsággal, hiszen mögötte nem jött senki. A srácok át is értek, már lendítette is volna a másfél tonnás jószágot tovább a part felé, amikor hirtelen valahonnan, lehet, hogy egy párhuzamos világból egy bajor gyárból kikerülő terepjáró irgalmatlanul beléjük csattant. Természetesen fékezés nélkül.

Az első természetes reakció ilyenkor, a testi épség ellenőrzése után, hogy kipattanunk az autóból, és minimum kérdőre vonjuk a baleset okozóját. De ez jelen esetben totálisan felesleges lett volna. A szőke harmincas nőszemély mindent elismert, és nem győzött bocsánatot kérni, majd rövid telefonálgatás és beltéri matatás után önként, dalolva adta át a betétlapot. A sokmilliós terepjárónak kicsit megkarcolódott a vadrácsa, de a piaci értéken nagyjából 300 ezer forintot érő, jó, öreg dízelesnek bőven akadt gondja.

A másnapi ijedtséget a márkaszervizben csak fokozták a balatoni szerelők, amikor éles szemmel megállapították: bizony nagy a baj. Számla nélkül persze sokkal kisebb. Törött hátsó ajtó, leszakadt lökhárító, horpadt hátsó elem és eldeformált híd. Festés, fényezés, üvegezés. Ki lehet számolni...

A hölgy, illetve a terepjáró tulajdonosának (ezt a fene sem tudja eldönteni, de mivel rendőr nem érkezett a helyszínre, ezért már soha nem is fog kiderülni az igazság) biztosítója a gazdasági és a teljes totálkár között vacillált elsőre. Ez elég húzós lett volna, hiszen a francia járgány elég drágán került volna vissza a forgalomba. Itt meg kell jegyezni, hogy a 17 éves autónak gyakorlatilag semmi baja nem volt, egy kis olajfogyasztási étvágygyarapodáson túl.
Persze a szerelők azonnal mondták, hogy a hivataloson túl, van más lehetőség is, mert ismernek olyan műhelyt, ahol számla nélkül feléből meg lehetne úszni a 300 ezer forintos(!) javítást.

A tulajdonost, ismerősünket egy hétig ette a fene, hogy nincs már jó és megbízható autója, egy tízmilliós verda elintézte a család kocsiját, arról nem is beszélve, hogy közlekedési szokásaikat igen csak át kell alakítaniuk a jövőben.



A megoldást a kár okozójának biztosítója hozta. Eldöntötték ugyanis, hogy kérdés nélkül, és Magyarországon bevett biztosító genyázós szokások helyett nem szívóznak, utalnak, de nem annyit, amennyivel a hivatalos szerelési utat be lehetne járni. Igaz, legalább nem kell rá várni hónapokat, azonnal küldik a lét, és az ügyintézés bürokráciája nem hülyíti tovább főhősünket, aki elfogadta az ajánlatot. Persze nem döntött úgy, hogy tovább erősíti a siófoki feketegazdaságot és egyszerűen eladásra kínálta hőn szeretett autóját – már csak roncsként – alkatrésznek az interneten. Egy perc alatt el is kelt a sokat szolgált dízeles. Viszont barátunk most kereshet magának másik autót, s félő ilyen jót még egyszer, ilyen kevés pénzért nem fog találni.
Tanulság nincs. Ez szinte mindennapos eset lehetne Siófokon, ahogy a közlekedési morált elnéztük ezen a nyáron.