Juventus-edző nagypapa reformer unokája

– Büszkeség és sértettség: volt, aki ezeket érezte ki a szavaiból, amikor elbúcsúzott a megyei közgyűléstől, mint egykori kórháztulajdonostól. A büszkeséget értem. Mi a helyzet a sértettséggel?
– Kaposvárról néhány dolgot mindig fontosnak tartok elmondani. Az egyik az, hogy nagyapám a város szülötte volt, és sokat tett a magyar labdarúgásért. Huszonötszörös válogatott volt, kétszeres magyar bajnok és gólkirály az MTK-val, az 1912-es olimpiai csapat tagja. Torinóban, ha megtudják, hogy Károly Jenő unokája vagyok, minden ajtó megnyílik előttem. A Juventus tartja rendben a sírját – mondta Repa Imre orvosprofesszor, Kaposvár legelőször Széchenyi, később Kossuth által kiérdemelt díszpolgári címének új tulajdonosa.

– És szeretné, ha a nagypapáról neveznék el a Rákóczi-stadiont.
– Megérdemelné. Edzőként ő segítette első alkalommal bajnoki címhez a Juventust az A-ligában. De nem érhette meg: a döntő harmadik meccs közben szívrohamot kapott, negyven évesen. A meccset érte játszották.

– A Wikipédia szerint Budapesten született.
– Pontatlan információ.

– Kaposvár: mit jut még eszébe városunkról?
– A hála. Hálás vagyok az egyetemnek, Horn Péternek és néhai Baka Józsefnek, akik idecsábítottak, befogadtak, és mindent megadtak az alkotáshoz. 2003 után befogadott a megye is, hiszen főigazgató lettem a kórházban. Úgy tűnik, mára befogadott Kaposvár is. A kérdés az, megháláltam-e mindezt a jóságot? Sok még a feladatom, de azt tudom mondani, megpróbáltam meghálálni. Változásokat generálhattam, katalizátora lehetett a fejlődésnek. És ha megtorpantunk, mert hogy akadályok mindig voltak, sok jó barátom mondta, ne add föl!

– Kaposvár sokat profitált: kilenc főigazgatói éve alatt 19 milliárdnyi beruházás volt a Kaposi Mórban.
– És még nincs vége...

– Mindig is itt akart élni?
– Fantasztikus szépségű Somogyországunkról külföldiek mondják, páratlan! Mintha Új-Zélandon volnánk. És Kaposvár is gyönyörű város.

– Kérdés, marad-e gyógyítani való ember a jövőben?
– A 67 ezres városnak talán nagy kórházat építettünk, de egy 400-500 ezres populációnak, merthogy ekkora a területi ellátási kötelezettségünk, talán még túl kicsit is. Másik oldalról a jólét a gazdaság, az ipari eredményén túl két tényezőn múlik. Az első az egyetem.

– Kis egyetem, kell is küzdeni érte.
– Városok állnak sorban, hogy egyetemük lehessen, de mindenki tudja, nem lesz, nem lehet. Székesfehérvár, Zalaegerszeg, Szekszárd, Hódmezővásárhely, Salgótarján és a többi. Kaposváron, kicsisége mellett, Magyarország legjobb campusú egyeteme működik, ahol egyebek között az agrárium rengeteget tett le az oktatás és a tudomány asztalára.

– De a tapasztalat az, hogy több lábon kell állni.
– A művészeti karon újra fellendülő korszakot várunk. Vidnyánszky Attiláról talán nem egységesek a vélemények, ami nem is baj, de a jó értelemben vett megszállottsága vitán felüli. Erre szükségünk van.

– Az egyetem mellett mi a másik, ami a jóléthez kell?
– A kórház. Most, hogy a napi küzdelmeket sikerült levetnem, jobban oda tudok érni néhány fontos dologhoz. Az egészségturizmushoz például, ami a következő évek nagy lépése.

– Mi kell az egészségturizmushoz?
­– Jó szervezés, hogy idejöjjenek gyógyulni a betegek. Ehhez kell jó szálloda, ez a Dorottyával megvan. Korszerű, magas színvonalú technológiák, ezt az egyetem, a diagnosztikai központ és a kórház adja. És persze a jó szakemberek. Kaposváron orvosi szempontból nagyon ütőképes csapatot építettünk.

– Ok a büszkeségre. És van ok a sértettségre is?
– Ha volna, az a magánügyem volna. Egész életemben közszolga voltam, a hatalom, a tulajdonos nevezett ki, dicsért meg, marasztalt el vagy mentett föl. Ezt tudtam, elfogadtam.

– A főigazgatói pályázatról beszélünk, amikor a folyamat végén 62 évre szállították le a korhatárt?
– A fontos az, Moizs Mariann személyében kiváló utódom van. Hihetetlen energiákkal dolgozik. Munkamániás, amivel még több fejlődés jöhet, mint volt az előző kilenc évben.

– Hogy érzi magát a váltás óta?
– A mindennapos bürokratikus gyötrelmek az első számú vezetőt terhelik, ezektől megszabadultam. Óriási szabadság.

– Mivel tölti ki az űrt?
–  Az említett egészségturizmus-szervezés mellett a különféle kutatási-fejlesztési programok koordinációja a feladatom. 

– Sokat beszélt a szemléletváltás szükségességéről. Mire jutott?
– Lehangoló eredményre. A világ fejlett egészségügyi trendjei ellen épült falakat a mi hazánkban nem lehet áttörni. A fejlett világban a betegnek van orvosa, nálunk az orvosnak van betege. Ez a szolgáltatás termék, a járulékfizetőnek kellene választania, mit, hol és miként vásárol meg.

– Az egészségipar is vesszőparipája.
– Az egészségügyre nem kiadási tételként, hanem GDP-termelő tényezőként kellene tekintenünk. Csaknem négy évtizedes pályámon sok reformot láttam, de még mindig nem értjük azt sem, hogy a fekvőbeteg-ellátásnál nincs drágább üzem. Szociális-idősügyi problémákat kezelünk kórházban, ami pazarlás. A megerősített alap- és járóbeteg-ellátás lenne a megoldás.

– Az aktív ellátás koncentrálása hozná magával a kórházbezárásokat is, amihez viszont hiányozni látszik a politikai bátorság...
– Nem lehet minden kisvárosban magas szintű kórházi ellátást szervezni. Ez hiú ábránd, és rámegy a nadrágunk.

– Mi kellene az előrelépéshez?
– Hiányoznak a „Klebelsbergek és a Korányi-testvérek”, a felvilágosult szemlélet biztosító értelmiség, amely a huszadik század fejlesztéseiben élen járt.
 
– Miniszterként többet tehetett volna. Miért nem vállalta el?
– Nem vagyok alkalmas rá. E tárca vezetéséhez politikai beágyazottság kell, és nekem az nincs meg. E nélkül kizárt a siker, így a fiskális szemlélet és az orvostársadalom feudalisztikus szemlélete legyőzhetetlen.

– Az első Gyurcsány-kormány Államreform Bizottságában (ÁB) közel volt a tűzhöz.
– Biodíszlet voltam, annak sem valami szép. Kilenc hónap alatt egy főpont egy alpontjaként merült föl az ágazat. Ez kevés.

– Akkor az ÁB csak arra volt „jó”, hogy később a jobboldal ferdén nézzen Önre?
– Somogyban a Fidesz-MSZP koalíció működött 2006 után, ami életem legbékésebb négy éve volt. Progresszív, szakmai döntések születtek. A tulajdonos nélkül nem tudtunk volna kórházat építeni. Mindenben segítettek.

– Kaposváron alkotott. Boston sosem marasztalta?
– De, kétszer is. Először 1984-ben, majd 89-ben vehettem volna részt a rezidensprogramban, szakorvosi képzésben. Nem maradtam, és ma sem döntenék máshogy. Aki 16-18 éve előtt nem kerül külföldre, kiszakíthatatlanul mély gyökereket ereszt. Nekem 32 évesen hozta el az élet a döntést. De nem bánom. Maradhattam ebben a borzalmasan és gyönyörűségesen szép kicsiny Kárpát-medencében.

– Díszpolgár. Orvosként, kórházépítőként...
– Sok jó kolléga munkája van az elismerés mögött.

– Tempósan él. Mivel kapcsol ki?
– A barátok segítenek, sok van szerencsére. Beer Miklós, Balás Béla, Bölcskei Gusztáv, Zoltai Gusztáv, Horn Péter, Seregi János, Róna Péter, Papp Lajos, Jólesz Ferenc, Kovács Ferenc, Partizer Károly, hogy néhányukat említsem. Széles látókörű, okos emberek, szellemi törpének érzi magát mellettük az ember. Beer Miklós váci püspökkel például pár perc beszélgetés elég, és fantasztikus nyugalom száll meg.

– Normális országokban zsidózni, cigányozni tabu. Elfogadhatatlan. Vannak azonban országok, és sajnos hazánk is köztük van, ahol borzalmas ellenségkép nélkül kettőt sem tudunk lépni. Tudomásul kell venni, hatmillió zsidót mészárolt le el egy őrült ideológia, és ugyanígy borzalom, hogy a sztálini diktatúra a Gulágra küldött meghalni milliókat. Anyai ágon zsidó vér folyik az ereimben, ettől függetlenül keresztény katolikus nevelést kaptam, ministráltam is. Egyébként sokan elcsodálkoznának, ha tudnák, a magyarok milyen nagy részének vannak zsidó felmenői. A zsidó kultúra elképesztő értékeket adott a magyarságnak. Izrael fantasztikus hely, Jeruzsálemben kétezer éves kövek mosolyognak vissza...

– Normális országokban zsidózni, cigányozni tabu. Elfogadhatatlan. Vannak azonban országok, és sajnos hazánk is köztük van, ahol borzalmas ellenségkép nélkül kettőt sem tudunk lépni. Tudomásul kell venni, hatmillió zsidót mészárolt le el egy őrült ideológia, és ugyanígy borzalom, hogy a sztálini diktatúra a Gulágra küldött meghalni milliókat. Anyai ágon zsidó vér folyik az ereimben, ettől függetlenül keresztény katolikus nevelést kaptam, ministráltam is. Egyébként sokan elcsodálkoznának, ha tudnák, a magyarok milyen nagy részének vannak zsidó felmenői. A zsidó kultúra elképesztő értékeket adott a magyarságnak. Izrael fantasztikus hely, Jeruzsálemben kétezer éves kövek mosolyognak vissza... Repa Imre, Kaposvár díszpolgára -->