Ne varázsló legyen az orvos, hanem segítőtárs a bajban

Sokan gondolhatták már azt betegségük idején, hogy az orvosok szükséges rosszként tekintenek rájuk, kelletlenül válaszolnak a kérdésekre. Ha azonban bevonják a pácienst a gyógyításba, gyorsabban épülhet fel a panaszokból, állítják szakemberek. Az orvosok megközelíthetetlensége ugyanakkor gyakran fáradtságot és túlterheltséget takarhat, hiszen közismert, hogy túl nagy teher hárul rájuk a magyar egészségügyi rendszerben.  

A betegjogi képviselők tapasztalata az, hogy a hozzájuk évente befutó mintegy tízezer megkeresés jelentős része a betegek megsértett emberi méltóságával, a velük szemben használt hangnemmel kapcsolatos. Somogyban is hasonló ez az arány.



– A gyógyítás eredményességének fontos része a kapcsolatteremtés – vallja Mina András, az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ betegjogi szakreferense. – Nemcsak arról van szó, hogy megnyerő-e egy orvos, vagy milyen légkört tud teremteni, hanem a hitelességéről is. Ha nem jó a kapcsolata a beteggel, akkor előfordulhat, hogy a páciens nem veszi be a gyógyszert, nem tartja be az előírásokat, nem fog visszajönni kontrollra, és ez veszélyezteti a gyógyulást. A legtöbb panasz az orvos és a szakszemélyzet nem megfelelő hangnemét kifogásolja, így például azt, hogy nem nézett rá az orvos ellátás közben, nem köszönt, vagy olyan helyre küldte a pácienst, ahol nem kapott megfelelő tájékoztatást. Néhány pozitív jelzés is érkezett már az OBDK-hoz, amikor arról számolnak be a betegek, hogy kedves, szolgálatkész, lelkiismeretes volt az orvosuk.     

Szakértők szerint a gyógymódok a tudomány mellett a hiten is alapulnak, sokszor ugyanis az orvos sem vette még be azt a gyógyszert, amit felírt, hanem hisz a gyógyszergyártóknak. Az orvos-beteg kapcsolatban a hitet kell átültetni, nem kizárólag testi kezelésről vagy a lélek gondozásáról van szó. Ebben segíthetnek a derűs percek is. 

Az a fontos, hogy az orvos ne varázslónak tűnjön, hanem segítőtárs legyen a bajban, mondta Kerkovits Gábor kardiológus, aki a betegek világnapján tartott előadást Kaposváron a Kaposi Mór Oktató Kórházban. A főorvos 1981-ben végzett Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, majd a SOTE Szívsebészeti Klinikáján állt munkába. Sok emberi története van azokról a nevettető vagy szomorú percekről, amikor kezelés közben beszélgetett pácienseivel, hogy feloldja a szorongásukat. Felidézte, amikor levélben kapott EKG-leletet az egyik betegétől, ilyen sorokkal: „ Itt küldöm a központi mócsingom terhelt állapotának szomorú bizonylatát...” 

– A legnehezebb az, amikor egyszerre kell igazat mondani és reményt adni annak, akinek a legsúlyosabb az állapota – mondta a főorvos. – Egyszer az egyik betegem azzal jött vissza, hogy neki az a keresztje, hogy nem tudja vállalni a műtétet, amit javasoltam neki. Azt feleltem, hogy az egyik ember tudja hordani a keresztjét, ám a másik mindig lefarag egy kicsit belőle. Amikor egy árokhoz érnek, csak az ép keresztet hordó tudja pallóként letenni azt, hogy átkeljen rajta. Azt válaszolta, hogy megértettem, és műtétre jelentkezem. Ezután még tíz évig élt...  

A betegek világnapján a kaposvári kórházban Lőrincz Sándor felolvasta Ferenc pápa üzenetét, amelyben elhangzott, hogy a beteg ember mellett töltött idő szentnek számít. Az egybegyűlteket Moizs Mariann kórházigazgató is köszöntötte, majd Nagy Dorottya, a katolikus egyházmegye karitaszának vezetője keresztrejtvény-könyveket osztott szét a betegeknek.