Összekuszált családi bonyodalom a Csikyben

– Jó reggelt kívánok, elkezdjük a próbát! – hallatszik a hangszóróból az ügyelő hangja. – Czene Zsófi, Mózes Balázs, Mohácsi Norbert színpadra. Tíz óra múlt néhány perccel, a rendező, Szikora János már ott ül a nézőtér első sorában.

– Ilyen hosszú lesz a szoknyád? – kérdezi a belépő Czene Zsófit, aki láthatóan meglepődik, neki ugyanis ezt adta a kellékes a próbára, a színpadi verziót még nem is látta. – Nem is voltál próbán? – döbben meg a rendező. – Mert azt pártolom, hogy próbaruhában legyél, de legalább közelítsen az eredetihez. Ez viszont túl zárt.

Mivel a problémán nem lehet ad hoc segíteni, megkezdődhet a tényleges próba: Csiky Gergely A nagymama című darabját november közepén mutatja be a kaposvári színház társulata és a meghívott vendégművészek. Régi kaposvári legendák, Molnár Piroska, Koltai Róbert, Spindler Béla tér vissza egy darab erejéig – a tavasszal elhunyt Schwajda György utolsó évadának talán legfontosabb eleme a Kaposvár-jelenség klasszikusainak vendégjátéka.

– Ahol Balázs bejön, menjetek kicsit előrébb! – hangzik az újabb rendezői utasítás, ezúttal a díszletmunkásoknak, miközben Mózes Balázs egy gerendát fixíroz, tényleg beljebb került-e az előző próba óta. Miután kiderült, az a végleges helye, megpróbál megbarátkozni az új helyzettel. Noha Szikora János szerint is kétségtelen, kissé útban van a díszletdarab.

A szöveg persze még akadozik olykor, elkél a súgói segítség, de még így is előfordul, hogy a jelenet valamelyik szereplője kéri, ugorjanak vissza néhány passzust, hogy megfelelő végszót tudjanak adni.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Csiky Gergely A nagymama című darabját november közepén mutatják be
[/caption]
– Jó lesz – dicséri meg a rendező Mózes Balázst és Mohácsi Norbertet. – Összeolvastátok? Mert elég jól megy.
A díszlet azonban továbbra sem nyeri el tetszését, felmegy a színpadra, s megmutatja, hogyan képzeli el a hátteret.
– Tíz perc, maximum negyed óra – jelenti ki Szikora János –, addig szünet.
A színészek a színpad szélére kuporodnak, a munkások őrületes szerelésbe kezdenek. Mérőszalagok, csavarhúzók kerülnek elő, elforgatják a díszletet. A rendező fél szemmel rájuk figyel, amúgy Czene Zsófit instruálja.

– Minden olyan kell, ami nőiessé tesz! – magyarázza. – Arrafelé próbálkozz, ami külsőségeiben hat: a hajad ne varkocsban legyen, ne ilyen kislányosan, hanem divatosan, csinosan és bolondosabban. Arra gondolj, fürdőhelyen vagyunk, ott az ember nem gondozza annyira a frizuráját!

Mohácsi Norbert bajuszszerkezete viszont elnyeri a tetszését, mint ahogyan a következő jelenetben a Koltai Róbert által megformált Tódorka Szilárd alakja is. Annak ellenére, hogy a színész belebotlik az asztalba, noha a szerep nem ír ilyet.

– Élesben is ez lesz? – kérdezi bosszúsan Koltai Róbert –, mert ha ilyen a lába, mindig megbotlom majd benne.
– Cseréljük ki! – utasítja rögtön a munkásokat a rendező, majd hiába megy le ezúttal hiba nélkül a jelenetsor, ezúttal az asztal pontos helye felől érdeklődik.



A szintén vendégszereplő Sztárek Andrea ezalatt csendben várakozik, aztán kezdhetik ismét előröl, sőt, megérkezik Gyuricza István is. Majd Spindler Béla és Hunyadkürti György kettőse lép színpadra, közben Mózes Balázsék a büfében fújhatnak egyet, csak Czene Zsófi marad a háttérben. Majd kezdődik minden ismét elölről, szinte mint a honvédségnél a sulykolás, a cél automatizmussá tenni minden mozdulatot, gesztust, persze a megfelelő művészi elemekkel. Hogy a november 19-i bemutatóra – pontosabban már egy nappal korábban a főpróbára – minden kép, jelenet összeálljon egy nagy egésszé. Egy nehezen kibogozható, összekuszált családi bonyodalommá, ahogyan anno Csiky eltervezte.