Krízisidőszak a hőség: bokrok alján húzzák meg magukat a hajléktalanok

Egy belvárosi fa alól bukkant elő a jól ismert hajléktalan, rögtön egy palack vízért nyújtotta a kezét. A vöröskeresztes autó sofőrje szúrta ki a járdán, le is fékezett mellette. 
– Ismerni kell őket, és azt is, hogy hol lehetnek, mert néha a bokrok aljában húzódnak meg – mondta a szociális munkás. – Parkokban üldögélnek, de ha túl nagy a hőség, betérnek a bevásárlóközpontokba is. 
– Elviselhetetlenül nagy a hőség – sóhajtott a 67 éves Soós János, aki szűkszavúan beszélt arról, hogy végezte az utcán: az anyja meghalt, a lakást meg elvették. 
Sokan töltik az utcán az idejüket a kánikula ellenére. 
– Egy fa alatt alszom vagy pihenek, ilyenkor rádiót hallgatok – mondta Babodi Gyula. – Délelőtt már nagyon meleg van. Hátizsákban viszek magammal hűtött vizet a hajléktalanszállóról, aztán az utcai csapból töltök rá, ahol tudok. 

A 65 éves férfit öt éve lakoltatták ki egy bérlakásból. A rokkantnyugdíját felülvizsgálták, ekkor vontak le tőle 25 ezer forintot. Most már előnyugdíjba mehetne, de nincs túl sok ledolgozott éve. 
– Ezután már nem tudtam fizetni a lakás költségeit, de úgy voltam vele, hogy nem is akartam, lesz, ami lesz – idézte fel az idős férfi. – Van családom, lányom, három unokám, a vőm külföldön dolgozik. Nem zavarom őket, mert nem férnék el náluk a házban... 
A nyári krízisidőszak a rendszeres vörös kódról szól, mondta Nagy Bernadett, a kaposvári Nyitott Kapu Gondozási Központ intézményvezetője. Ilyenkor rendszeresen ellenőrzik a közterületeken élőket, és naponta kétszer hűtött vizet visznek a rászorulóknak. Nagyjából tudják, hogy merre vannak a hajléktalanok kedvenc helyei. Aki úgy gondolja, betérhet a vöröskeresztes autóval a szállóra. A legtöbben azonban csak ígéretet adnak, hogy délután bejönnek, és gyakran valóban be is kergeti őket a hőség. 

Éjszakára nyáron is megtelik a szálló

Júliusban napközben 20-25 ember tartózkodik a szállón, és ez a szám délre már 35-re duzzad. A nyár ellenére 70-75-en töltik az éjszakákat az intézményben, ez már meghaladja az engedélyezett helyek számát. Nem jellemző, hogy a kaposvári hajléktalanok a nyár idején elutaznának üdülőhelyekre vagy nagyvárosokba szerencsét próbálni. Az utcán töltik a legtöbb időt, ilyenkor a szociális munkások mindig figyelmeztetik őket, hogy maradjanak az árnyékban, de erre ők is felkészültek. Nyári rosszullétet ritkán tapasztalnak, mert a lakosság is odafigyel a fedél nélkül élőkre, és ha azt látják, hogy egy hajléktalan bajba kerül, hívják a hatóságokat. A hajléktalanok sem szégyellnek segítséget kérni, és szólnak, hogy hívják a szállót vagy a mentőket. Többen a garázsváros környékén sátraznak, ők a kutyáik miatt nem térnek be a szállóra, de igénybe veszik a szolgáltatásokat. Általában a téli hideg és karácsony idején az emberek jobban figyelnek a hajléktalanokra, ilyenkor több a támogató, holott nyáron is rászorulnak a támogatásra az otthontalanok.