Dupla baleset

Azt hiszem, hogy az elmúlt pár napban nem mondhattam magam túl szerencsésnek, bár ha jól meggondolom talán mégis... Kezdődött egy kis esővel, és végződött egy balesettel. Az Eszterházy-hídon a jobb lábam megcsúszott egy nedves fémfelületen, a ballal korrigálni akartam, és jól belerúgtam egy kiálló felületbe. Egy hétig sántikáltam, de bírom a fájdalmat és makacs vagyok, ezért nem szálltam buszra. Lassan javult a lábam, már kezdett visszaállni a menetsebességem, amikor egy hét múlva a gyalogoshíd hajszálra ugyanazon pontján újabb baleset ért. Szintúgy vihar készülődött, amikor odaértem. Csak egy nagy reccsenést hallottam, és a látóteremben megjelent egy dőlő fa. Csak annyi időm volt, hogy a kezemet a fejem fölé emeljem, és egyet léptem oldalt, vártam az elkerülhetetlent. A fatörzset felfogta a híd kerékpáros szakasza és a korlát, nekem egy letörő faág jutott, éppen elért és megütötte a bal vállamat. Első reakcióm ösztönösen düh volt, mintha valaki bántani akarna. De aztán azonnal elszállt a mérgem, és a zúzódásom is hamar meggyógyult. Később arra járva láttam, hogy a fenntartó azonnal intézkedett. A bicikliutat lezárták, és a közeli öreg fasort kivágták. Csak néztem, és sajnáltam a fákat. Én minden fát kedvelek, megnyugtat a fák közelsége, az árnyat és oxigént adó lombsátrak látványa. Nem a fák tehetnek arról, hogy megbolondult az időjárás, és kiszámíthatatlanná vált a világ. Erről csak mi tehetünk. 
 

Nem a fák tehetnek arról, hogy megbolondult az időjárás