Erő felett

A hétvégén rendezték az erős emberek versenyét Somogyváron. A képeket és a videót nézve csak hüledezhetünk, milyen hatalmas köveket és cölöpöket dobnak el, és visznek jobbról balra, pusztán azért, mert ez volt a feladat. Az erő diadala volt ez a verseny, miközben azon, hogy minek is ennyi erő, talán kevesebben gondolkozunk el. Mert a hétköznapi életünk során ritkán találkozunk olyan feladattal, ahova a maximális fizikai erőnkre volna szükség. Akkor meg minek ez a nagy hűhó, ugye? 
Pedig ez jórészt a mi, illetve a korunk hibája. Kitalálunk gépeket, módszereket azért, hogy nekünk minél kevesebb energiát kelljen veszítenünk. Nem azért, hogy azt aztán még hasznosabb dolgokra fordítsuk, hanem azért, hogy egyszerűen megmaradjon, és szépen elosztva teljesen haszontalan dolgokra pocsékolhassuk. Így aztán nem is foglalkozunk erőnk fejlesztésével, mert minek is. Közben pedig a sporttal foglalkozó, valamit azt értő szakemberek évek óta reménytelenül kiabálják bele a szembeszélbe: az erő a minden! 
A mozgás, az edzés és valójában az ezzel összefüggő erőfejlesztés életet ment, de egészen biztosan hosszabbít. A megszerzett és rendszeresen optimálisan kondicionált erő véd és összetart bennünket. Ezért volna aztán különösen fontos, hogy életkorunk előrehaladtával ne kevesebbet, hanem többet edzünk. Mert ha csak a hétköznapi élethez elég erővel rendelkezünk, pont a különleges és ritka terhelések fognak tönkretenni bennünket. Ha nincs tartalékunk, kompromisszumokat kötünk, megelégszünk a kevesebbel. Ami egy idő után abban merül ki, hogy felálljunk az ágyból, és bevegyük a hibás szemléletből hatalmasra duzzadt gyógyszeradagunkat. Pedig az erőt a hiedelemmel ellentétben minden korban lehet edzeni. Aki belátja, és megteszi, szép éveket nyer.