Szivarfüstben

Sokunkat vonz a gyorsan elillanó múlt megismerése. A minap Polgár Tamás levéltár-igazgatóval kvaterkázva újra bebizonyosodott, folyamatosan bővül a levéltári anyag, köztük különlegességekkel, melyeknek az utánunk jövők is örülhetnek. Régebben is volt erre példa, hiszen az intézmény egykori igazgatója, Kanyar József komplett nemesi családok iratanyagát mentette meg a MÉH-telepről. Kései utódja szerint ma már jobb a helyzet, hiszen mindenkit arra bátorítanak, hogy ha nem tudják, mit tegyenek régi, feleslegessé vált irataikkal, keressék fel a levéltárat, ahol választ kaphatnak kérdésükre, értékes-e az adott iratcsomó, vagy sem. Így kerülhetett sok kincs hozzájuk. A 20. század elejéről például egy iparoscsalád komplett bizonyítványgyűjteménye, de fényképeket is kapnak, melyek sokszor egyediek, ám köztörténeti szempontból hasznosak. Ilyen volt nemrégiben a Kaposvári Járási Főszolgabíróság tisztikarának 1932-es fotója, de őrzik egy család 60 éven át vezetett pénztárkönyvét is. 

A levéltár ugyan többnyire iratfolyómétereket őriz, ám hasznos lehet az oral history is, a maga egyedi, sokszor zamatos ízével. Az igazgató szerint az ilyen anyagok készítése már-már történészi feladat, de volt rá példa Szili Ferenc igazgató idejében is. Később, ’56 kapcsán Szántó László interjúzott, napjainkban Lesz Éva készít kitelepítettekkel interjúkat. Mégpedig azzal a nem titkolt céllal, hogy veretes kötetbe rostálhassák Dél-Somogy szomorú emberi sorsait. 

A csurgói gyökerű igazgató e sorok jegyzetelőjének újabb adalékkal szolgált az oral historyhoz. Polgár Tamás 4 év soproni levéltárosság után került vissza Somogyba – menekülve a laktanyában töltendő sorkatonai szolgálat elől. 26 évesen már nem igen akaródzott 9 hónapra bevonulnia; inkább a hosszabb, de kellemesebb polgári szolgálatot választotta. Balogh Dezső őrnagy megíratta vele a kérelmet a „hadkiegen”, és a levéltár polgári szolgálatosaként megkezdhette 15 hónapos működését. Bősze Sándor, az ambiciózus levéltár-igazgató akkor fogott szakmai kapcsolatépítésbe a fiumei munkatársakkal, mivel lehetőséget látott abban, hogy két dualistakori magyar kormányszerv irat­anyagát somogyi levéltárosok rendezhetnék. Ezt végül is két évtizeden át szorgalmasan végezték; eredményét publikált kétnyelvű kötet és online segédlet jelzi. 

Az első rendezési munka 2001 szeptember végén kezdődött, melyre Polgárt, a fiatal polgári szolgálatost is bevetette Bősze igazgató. Két hétre indultak Fiumébe, laptoppal egyedül Polgár Tamás rendelkezett. Ennek tudatában viszont még könnyebben ment az utazói stáb felállítása. Két, szintén fiatal munkatársa a horvát kollégákat azzal „hülyítette”, hogy Tamás katona. Ám ő tényleg az volt. A háborús tapasztalattal rendelkező horvát levéltárosok viszont nem értették, hogy hagyhatta el az országot. 

A leszerelés napja a fiumei mólón, sörözés közben érte. Bősze igazgató a jeles eseményre ajándékként egy doboz szivart vett elő, majd rendeltek még egy sört. Az ifjú kolléga az Adria lágy hullámaiba feledkezett. Szeme távlatok után kutatott. E szivarfüstös mediterrán este örökre beleégett emlékezetébe. Nem volt kérdés, elfogadja-e a levéltári állásajánlatot.