Jó képet vágni

Gyerekkoromban bár tilos volt, de csak a meggyfára lehetett felkapaszkodni, sőt lepottyanni onnan. Aztán később hallottam a felkapaszkodni az uborkafára kifejezést, de aztán ez az évek alatt annyira kiment a divatból, hogy ma már alig használja valaki. Ami divatba jött, az a kapaszkodás azért, hogy jó képet mutassunk magunkról a világnak. 
Olvasom, hogy egy román atyafi felkapaszkodott egy villanyoszlopra a települése határában, hogy szelfit készítsen önmagáról, de végül fennrekedt a magasban. Nagy volt a riadalom, hamar a tűzoltókat is riasztották, de mire megjött a segítség, addigra sikerült nagy nehezen lekecmeregnie, ám csúnya égési sérülésekkel végződött a kalandja. 
Jön az árhullám, amit szaknyelven szólva szeretnének „megskalpolni” a vízügyesek, de arra figyelmeztettek, ha családok százai kapaszkodnak fel kíváncsiskodni, bizony a terheléstől átázhat a töltés. Megtelnek a rakpartok is, néhány fotó kedvéért árad a tömeg, mint a folyó. Sokan érkeznek önkéntesen homokzsákot tölteni és cipelni, nagy és kis emberek egyaránt. Mindenkinek a lelke rajta, hogy az önzetlen összefogásért vagy a hatásos fotó kedvéért. Nincs értelme semmilyen hatásvadász szelfinek, ha az ember önmagáról nem alkotott világos képet. Az önmagukkal való szembenézéshez nem szükséges kamera. Árvíznyi nehézségek mindig jöhetnek az életben, de ha valóban össze- és nem felkapaszkodunk, minden legyőzhető. 
 

Néhány fotó kedvéért árad a tömeg, akár a folyó.