Őrzik a kaposvári futball-láz emlékét

A korábbi sikerek helyszíne, a Rákóczi Stadion adott otthont az 1975-ben feljutó csapat tagjainak találkozójára, melyre az akkori játékosok mellett a Rákóczi FC Baráti Körének tagjai, illetve a Videoton egykori meghatározó játékosa, Tieber László is meghívást kapott. A korszak meghatározó labdarúgóit Dér Tamás, Kaposvár alpolgármestere, illetve Gémesi Csaba a Kaposvári Rákóczi felnőtt csapatát működtető gazdasági társaság ügyvezetője köszöntötte.
– Jövőre méltó módon, egy emléktáblával szeretnénk megemlékezni a kerek évfordulóról – mondta köszöntőjében Dér Tamás, aki hozzátette: bár sok szép pillanatot okoztak a kaposvári labdarúgók, mégis az első NB I.-be jutásra emlékszünk a legszívesebben.

– Amikor felkerültünk a másodosztályba, már kirobbant a futball-láz Kaposváron, hiszen több mint tízezren jártak a mérkőzéseinkre – mondta Hegedüs Péter szervező, a legendás csapat kapusa. – Amikor megcsillant a remény, hogy a legmagasabb osztályba is feljuthatunk, fokozódott ez a láz. Akkor még nem is értettem, nem tudtam felfogni, hogy ez minek köszönhető, de utólag már tudom, hogy mekkora tettet hajtottunk végre az NB I.-be jutással. Ezt remek volt átélni, s nagy büszkeséggel tölt el, hogy erre 2020-tól kezdve minden évben megemlékezünk, még úgy is, hogy már egyre kevesebben vagyunk.
Hegedüs Péter hozzátette, bízik abban, hogy jövőre, amikor kerek évszámot ünnepelnek méltó körülmények között tehetik meg.

A korábbi válogatott labdarúgó, Kiss László elmondta, hogy bár a Vasas öregfiúk is ezen a napon tartja a találkozóját, de inkább Kaposvárt választotta, hiszen az itteni közegnek köszönhetően került később a Vasashoz, majd onnét a magyar válogatotthoz.
Azonnal érkezett a válasz: azt ünneplik, hogy Kaposváron kikaptak kettő-nullára? – emlékeztetve ezzel arra mindenkit, hogy a Rákóczi az első NB I.-es meccsén, 22.000 néző előtt, Burcsa Győző duplájával legyőzte az angyalföldieket. 

Kalandos úton ért haza a Rákóczi FC

– Az NB II.-t megnyerve jutottunk fel az NB II.-be, hiszen abban az évben változtattak nevet – mondta nevetve Bőzsöny János, a Rákóczi FC egykori játékosa. – Az őszi szereplésünk annyira jól sikerült, hogy tavasszal megnőtt az étvágyunk. A szurkolók is mögénk álltak, hiszen egyre többen jöttek ki a mérkőzéseinkre. Az utolsó előtti fordulóban, a Várpalota ellen, ha nyertünk volna itthon már megvan a feljutás, azonban Baranyi Sanyi elvitte a labdát a bal szélen és beverte, egy-nulla oda. Burcsa Győző viszont a 94. percben egyenlített, így élt a remény, azonban Oroszlányban pontot kellett volna szereznünk, de kikaptunk. A mérkőzés után temetői hangulat uralkodott, ugyanis a nagy álom, amiért dolgoztunk összedőlni látszott. Abban az időben nehéz volt kideríteni, hogy mit játszott az ellenfél, de sikerült megtudnunk, hogy a rivális Volán is kikapott Dunaújvárosban, így feljutottunk. Ez hatalmas katarzist váltott ki belőlünk, s a hazautat máig nem felejtem, de nem tudom felidézni, hogy hány helyen álltunk meg. Az biztos, hogy Móron volt egy vacsora, amihez a minket elkísérő szurkolók is csatlakoztak.