A kaposvári színpadon köszöntötték fel a 80 éves Pogány Juditot

– Pogány Judit egy őstehetség, páratlan egyénisége pedig az igazság keresésében rejlik, amit a színpadon és a magánéletben is magával hordoz – mondta el Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója a bemutató után, köszöntve születésnapján az elismert és népszerű színművészt azon a színpadon, ahonnan pályafutása indult. – Komor István kaposvári igazgatósága idején, Zsámbéki Gábor volt az a rendező, aki a hátsó sorból előre hívta a fiatal törékeny leányt, akiben meglátta a tehetséget. Harmincöt év kaposvári tartózkodás után hagyta el a várost, de a mai napig színházunk művésze – tette hozzá Mácsai Pál. 

Pogány Judit meghatódva, szavakat nem találva szerényen köszönte meg a jókívánságokat, és a kaposvári színháznak a lehetőséget, hogy ismét színpadra állhatott szülővárosában. 
Szabó Magda Az Ajtó című regényét dolgozta fel formabontó, koncertszínházi műfajban az Örkény Színház, amelyben két nő, Szabó Magda és házvezetőnője áll a középpontban. Kettejük viszonya és sorsuk alakulása a történet mozgatója. Az előadás gyakorlatilag kettejük dinamikájára épült, minden más szereplő ezt a duót erősítette csak. Az írónőt megformáló Szandtner Anna, akár egy sztár, egy popdíva jelenik meg szerepében, míg Szeredás Emerencet, a házvezetőnőt alakító Pogány Judit szolid, egyszerű, amolyan „pogányos” megjelenéssel ült a színpadon, szokásos frizurájával, fekete nadrágos szettjében egy nyitott űrhajóban, egy kapszulában. A Szabó Magda által megjelenített világban Emerenc a házvezetőnő valójában egy ufó, a maga földhözragadt gondolataival, bölcsességeivel, keresetlen őszinteségével és sziklaszilárd jellemével. 

Találó tehát a szereposztás, hisz Pogány Judit annyira tisztán és magától érthetően osztja meg a sok traumát átélő, sok pletykát kiváltó házvezetőnő véleményét és gondolatait, mintha saját életét tárná a nézők elé. Pogány Juditról tudható ugyanis, hogy életében is volt egy Szabó Magda, és Emerencére kísértetiesen hasonló kapcsolata Etával, a két elemit végzett cseléddel, aki élt már, amikor a művésznő megszületett. Pogány Judit ott volt a halálakor, így keretezve azt a történetet, azt a kötődést, melyet egy interjúban a legerősebb kapcsolatának nevezett. 

Szabó Magdát, az írónőt Szandtner Anna hangsúlyos, dívaként megjelenő alakjával ellensúlyozta, érzelmei csapongóbbak voltak, és már előre látható volt, hogy a kritikus pillanatban alulmarad majd. A darab szerkezete, az előadás látványvilága a műfajnak alárendelve dekoratív, hatásos és meglepő is volt egyben, jól szólt a rockzene a verbunkos népdallal, vagy az I Can Boogie és a Hazám, hazám modern verziója is. A Colosseum-motívum díszletbe helyezett bőr és lakk kombinációjára épülő jelmezek extravagáns megjelenése, a monokróm és metál színek váltakozása megalapozta a darab hangulatát. A Pogány Judit által megjelenített házvezetőnő egyenes jelleme a darab végéig kitartott, a színész személye és játéka, színészi nagysága nélkül az előadás nem lett volna erős és hatásos.