Bohus Beáta értékelte a kínai vb szereplést

Bohus Beáta szerint hangsúlyozni kell, hogy közös a siker, hiszen a klubedzők munkájának eredménye is ez a világbajnoki bronzérem.

– A csoportmérkőzések során majd a középdöntőben is menetelt a csapat. Elmondható, hogy fokozatosan javult a teljesítmény?
– Az Argentína és Kazahsztán elleni mérkőzések jó lehetőséget biztosítottak ahhoz, hogy a lányok megszokják a hatalmas csarnokot, így a 3. fordulóban Norvégia ellen már nem volt ezzel gond. A folytatásban a házigazda Kína következett, és tudtuk azt, hogy nem hibázhatunk, hiszen egy vereség esetén az ellenfelek esetleg kiejthettek volna bennünket. Szerencsére erre nem adtunk nekik esélyt. A negyeddöntőben a dánokat is felülmúltuk, majd szerbek elleni negyeddöntőben nem játszottunk igazán jól, de a szívünk a helyén volt, és kiharcoltuk az elődöntőbe jutást.

– A négy között a spanyolok vártak a magyar válogatottra, amely nem teljes kerettel állt ki a találkozóra.
– A tapasztalatok és a szakemberek szerint is a világversenyeken mindig van egy hullámvölgy, egy olyan meccs, amelyen semmi sem jön össze. Nekünk pont a spanyolok ellen nem jött ki a lépés, pedig az elmúlt két évben többször is megmérkőztünk velük, és mindig legyőztük őket. Valóban, az orrtörést szenvedő Szeibert Annára nem számíthattunk, pedig az ő távoli átlövéseivel másként is alakulhatott volna a mérkőzés.

– Mennyire volt nehéz felrázni a csapatot a franciák elleni bronzmérkőzésre?
– Nem volt egyszerű. A szakmai stábbal úgy ítéltük meg, hogy egy hosszú utazással járó edzés helyett egy délutáni játékos programot szervezünk a lányoknak, ami telitalálatnak bizonyult. Az esti videózásra Laluska Balázs egy extra anyagot vágott össze, ezután már csak azzal kellett foglalkozni, hogy meglegyen a fókusz.

– A rutinos Európa-bajnok francia válogatottal kellett felvenni a versenyt. Miben tudtátok mégis felülmúlni az ellenfelet?
– A bronzmérkőzést mindig az a csapat nyeri, amelyik jobban akar, és helyén van a szíve. Mi ebben sokkal jobbak voltunk, igazi nagybetűs csapatként játszottunk. Jó volt látni, hogy ez a fiatalabb generáció már olyan jól kezeli ezeket a szituációkat, krízishelyzetben sem remegett meg a kezük és elég volt egy időkérés, amelynek során megbeszéltünk valamit, lőttünk egy megnyugtató gólt és ez a franciák ellen is sorsdöntő volt.

– Négy egykori (Fazekas Virág, Grebenár Réka, Keceli-Mészáros Renáta, Pálmai Liza) és három jelenlegi (Kriston Kíra, Mihály Hanna, Seres Liza) NEKA-játékos is szerepelt a keretben.
– A csapat együtt nyer, még akkor is, ha valaki jobb teljesítményt nyújtott, mint a többiek. Akik pályára léptek, hozzátették a magukét, pluszt tudtak adni a válogatottnak. Előfordult, hogy pont egy olyan játékos gólja kellett ahhoz, hogy átlendüljünk egy kisebb holtponton, aki addig kevesebb szerepet kapott. A NEKA-sokkal, ahogy a többiekkel is, teljesen elégedett vagyok, extra volt a hozzáállásuk.

– Akkor jó az út, amin haladtok?
– Úgy érzem igen, és fontos hangsúlyozni, hogy ez közös siker. Minden alkalmat megragadok, hogy megköszönjem a klubedzők egész éves munkáját, hiszen ez a bronzérem a játékosok korábbi és mostani edzőit is dicséri. A játékosoktól azt kértem, és úgy engedtem őket az útjukra, hogy azt a munkamorált, amit a válogatottnál tanúsítottak, vigyék haza, és ne felejtsék el, hogy ők a klubjaikban is a magyar válogatott tagjai. Mindig úgy eddzenek, úgy viselkedjenek és úgy álljanak hozzá a munkához, hogy nekik mindig példát kell mutatniuk.