A szegényeknek esélye sincs az egészséges táplálkozásra

A KSH statisztikáiból kiderül, húsból és húsféléből 27 százalékkal, tojásból 41-gyel, tejből és tejtermékekből 22 százalékkal kevesebbet vásárol a magyar, mint negyed századdal ezelőtt. Látványosan visszaesett az egy főre jutó napi átlagos kalória-bevitel is: az 1990-es nagyjából 3500-ról 2900-ra csökkent az elfogyasztott élelmiszerek energiaértéke.



– A változásnak akadnak pozitív és negatív oldalai is – magyarázta Szabó János kaposvári szociológus. – Előbbit jól mutatja, tudatosabb vásárlóvá váltak az emberek, vagyis próbálnak annyit megvenni, amit el is tudnak fogyasztani, s jelentősen csökkent az úgynevezett túlevés is, noha ebben még mindig az élmezőnybe tartozunk Európában. Mindezek a statisztikákban is megmutatkoznak, hiszen míg régebben évente négymillió tonnányi élelmiszert dobott ki a magyar, addig ez ma már „csak” kétmillió tonna.
A szociológus szerint a tudatosabb vásárlás a felső és a középosztály tagjaira jellemző, s ezt igazolják a KSH felmérései is, ugyanis a magasabb társadalmi decilisekben csökkent jelentősebben a megvett élelmiszer-mennyiség. A szegényebbek viszont nem feltétlenül vásárolnak kevesebbet, sokkal inkább átalakult az általuk megvenni tudott termékek listája.

– Nekik esélyük sincs egészséges táplálkozásra, sokkal több kenyeret és zsiradékot, s kevesebb vitamindús ételt esznek – jegyezte meg Szabó János. – Sok családnak szinte teljesen le kellett mondania a gyümölcsről, a tejtermékekről, az egészségesebb húsfélékről, s zöldségből is csak az energiagazdag hüvelyeseket tudják megvenni, valamint természetesen a középosztálynál látványosan több krumplit esznek. És jellemzően rengeteg tésztafélét, méghozzá kalóriagazdag kísérővel, vagyis olcsó lekvárokkal, szószokkal. Esetükben alapvető élelmiszernek számít a szalonna, az olcsó felvágott és füstölt áru, no és a zsír, melyek többsége a jobb anyagi körülmények között élők étlapjáról jellemzően hiányzik.
Ennek természetesen nemcsak a napi életnívóban jelentkezik a hatása, sokkal nagyobb veszélyt jelent egészségügyi szempontból: az egyoldalú, vitamin- és fehérjehiányos táplálkozás ugyanis komoly élettani kockázatokkal jár.

– Egy adott társadalmi rétegnek az életmódja, az étkezési szokásai, az orvoshoz jutási esélyei kódolják az élettartamot is – mondta Szabó János. – A jobb anyagi körülmények ugyanis egészségesebb táplálkozást, megfelelőbb egészségügyi ellátást, oktatást, a stresszt oldó kulturális és szórakozási lehetőségeket jelentenek. Idehaza a legszegényebb rétegeknek esélyük sincs egészséges táplálkozásra, ami már középtávon is betegségeket, megnövekedett gyógyszerfogyasztást jelent. Illetve pénz hiányában kezeletlen betegségeket: nem véletlen, hogy Magyarországon kiugróan magas a szív- és érrendszeri betegségek, az infarktus, a stroke aránya. Somogyra ez hatványozottan igaz, a megye kistelepülésein élők fogyasztási szokásai, egészen pontosan lehetőségei messze az országos átlag alattiak.

Ritkán, de akkor sokat eszünk

Dietetikai felmérések alapján nemcsak a hús- és tejtermékek fogyasztása esett vissza, hanem szerencsére összességében a cukoré és a zsíré is. S bár a rendszerváltáshoz képest kevesebb zöldség és gyümölcs fogy idehaza, az elmúlt fél évtizedben ezeknek valamelyest nőtt a megvásárolt mennyisége. Mindezek ellenére európai összevetésben a magyarok táplálkozása még mindig meglehetősen egészségtelen, a társadalom egy jelentős része messze többet visz be szervezetébe a szükséges napi kalóriamennyiségnél, emiatt a felnőttek kétharmada, a gyerekeknek pedig ötöde számít túlsúlyosnak. Utóbbihoz persze hozzájárulnak a megváltozott étkezési szokások: kevesen esznek az ajánlott napi öt alkalommal, ehelyett a ritkább, de nagyobb mennyiségű ételbevitel terjedt el, sokan nem reggeliznek, sőt, még csak nem is ebédelnek, hanem a napi kalóriamennyiség döntő részét délután és este veszik magukhoz.