2015.10.21. 17:48
Ápolósors: se pénz, se megbecsülés, mégis sokan jelentkeznek
A magyar egészségügyben dolgozók közel sincsenek megfizetve – különösen igaz ez az ápolókra –, mégis nem kevesen szeretnének azok lenni. Hogy miért, azt a kaposvári Szigeti-Gyula János Egészségügyi Szakképző Iskola – amely a kórházból a megüresedett református iskolába költözött, s szerdán adták át hivatalosan – egyik diákja fogalmazta meg: mert mindannyiunk lelkének jót tesz, ha másokon segíthetünk, ne adj isten megtudjuk menteni valakinek az életét. Jó tudni, hogy a mai pénzéhes világban akadnak még, akik így gondolkodnak...
Ha hiszik, ha nem, az egy helyett két osztályt kellett indítani szeptemberben az új helyre költözött kaposvári Szigeti-Gyula János Egészségügyi Szakképző Iskolában, annyian jelentkeztek ugyanis; így most gyakorló ápoló, illetve gyakorló csecsemő- és gyermekápoló szakon tanul(hat)nak a diákok.
– A négy szakközépiskolai osztály mellett három szakiskolai csoportunk is van, s további öt olyan osztályunk, ahol azok tanulnak, akik már leérettségiztek, és most vesznek részt a szakképzésen – mondta elöljáróban Dovigyelné Veiger Katalin, a kaposvári Szigeti-Gyula János Egészségügyi Szakképző Iskola igazgatónője. – Öt híján két és félszáz diákunk van, valamint három felnött csoportunk; ők 53-an vannak, és esti képzésen vesznek részt.
S hogy kikből lesznek a „szigetisek”? A nyolcadikosok a kisegítő ápoló, valamint a szociális gondozó és ápoló szak közül választhatnak, míg az ápoló, a csecsemő- és gyermekápoló, továbbá a mentőápoló képzések az érettségire épülnek.
– Nincs annál jobb, felemelőbb érzés, mint amikor megment(het)ed valakinek az életét, másokon segíthetsz. Jó érzéssel tölti el az embert, megnyugszik a lelkünk – mondta Varga Laura, aki kisegítő ápolói szakon tanul.
– Sokan személyes indíttatásból választanak bennünket. Az idei tanévben például az egyik tanulónk a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumból érkezett, a másik pedig Marcaliban volt gimnazista. Leérettségiztek, de közben annyira megtetszett nekik ez a sokkal inkább hivatás, mint szakma, hogy jelentkeztek – folytatta Pénzár Mária szakoktató.
Mint például a 19 éves kaposvári Győri Nikolett.
– Mondhatni minden családtagom az egészségügyben dolgozik. Természetes volt hát, hogy én is ezt a vonalat folytatom, amit egyébként abszolút nem bántam meg – állította határozottan Győri Nikolett.
Ám nemcsak a gyengébbik nem körében népszerű az ápolószak; egyre több férfit (is) vonz.
– Olyan alaptudást ad ez az iskola, amelyre aztán bátran lehet majd építeni. Ha végzek, OKJ-s ápolói végzettségem lesz. A nagy álmom, hogy idővel mentőn dolgozhassak majd – mondta Tímár Ádám.
Adott a kérdés: Magyarország vagy külföld? Vannak, aki hazai pályán, mások a határainkon túl szeretnének elhelyezkedni. Mindenesetre tény: többen azzal az eltökélt szándékkal jelentkeznek, hogy a suli elvégzése után azon melegében külföld felé veszik az irányt. Azt mondják, ott jobban megbecsülik az embert, a fizetésről már nem is beszélve...
Vonzó külföld
A kaposvári Szigeti-Gyula János Egészségügyi Szakképző Iskola 18 szerencsés tanulója öt hetet tölthetett a napfényes Itáliában tavasszal. Farkas Johanna és Androsovits Szimonetta Firenze közelében, a Greve In Chiantiban, illetve a Tavarnella Val Di Pesában található idősek otthonában dolgozott és persze tanult.
– Teljesen más az olaszok életstílusa, össze sem lehet hasonlítani a miénkkel. Nyugodtak, türelmesek, segítőkészek, s állandóan vidámak: a férfi gondozók például mindig énekelgettek, dúdoltak valamilyen dalt, ami aztán persze idővel átragadt ránk is – emlékezett vissza Farkas Johanna.
– Egészen más munkatempóban dolgoznak, s ezzel együtt sokkal jobb a hozzáállásuk is. Igaz, lényegesen jobb a felszereltségük – tette hozzá osztálytársa, Androsovits Szimonetta.
Mindketten nehéz szívvel jöttek haza; szívesen maradtak volna még... Farkas Johanna nem is titkolja, hogy külföldön képzeli majd el az életét. Androsovits Szimonetta is gondolkodik rajta, de először itthon szeretné magát kipróbálni.