Még mindig gyógyít a kézmosás, kórházügy és Semmelweis-nap

A fekvőbeteg-ellátás pénze két hónappal rövidebb a szükségesnél, ezt a 70-80 milliárd forintot vissza kell juttatni a rendszerbe. Ez a véleménye Rácz Jenőnek, a Magyar Kórházszövetség egykori elnökének. A veszprémi kórház főigazgatóját, aki Kaposváron kezdte orvosi pályáját negyven éve, Semmelweis-napon kértük összegzésre. A járóbeteg-ellátásban is vannak hiányosságok: egy határ után tapintható az elégedetlenség a betegek a részéről, akiket két-három hónappal későbbi időpontra utalnak be szakrendelésre, egyszerű ultrahangra, röntgenre. Ők akkor szeretnének eljutni orvosi vizsgálatra, amikor panaszuk van, mondta, de a főigazgató, aki ezzel együtt türelemre int.



– Értünk el sikereket: ebben az uniós ciklusban 400 milliárdnyi beruházást kapott az ágazat, benne Kaposvár, és a humánerőforrás megbecsülésében is léptünk előre. Nem nő tovább az orvoselvándorlás mértéke, talán fordulóponthoz érkeztünk – mondta Rácz Jenő. Aki szerint a Semmelweis nap pihenőnappá tételének gesztusát is értékelni kell. A Kaposi Mórban az ünnepet szerdán tartották, kitüntetésekkel.

Az egészségügyi államtitkárság háza tájáról mindennaposak a jó hírek. Az orvosok és betegek természetesen nem ezt jelzik vissza, hanem a még megoldatlan problémákat, kedvezőtlen tapasztalatokat. Várakozási időkről például. Miután ezek országos jelenségek, igaztalan volna egy-egy intézményen elverni a port a szinte mindennapos panaszárral.
Rácz főigazgató látja ezt a kettőséget, a pazar fejlesztések és a fukar lehetőségek közötti szakadékot.
– A GDP arányában csökkent az egészségügy támogatása, amit egyszer vissza kell pótolni – mondta. – Az állami kézbe vétellel járó átszervezés nem hozott, nem is hozhatott olyan mértékű megtakarítást, ami megakadályozta volna a likviditási problémák megszokott újratermelődését. Ez az adósság-felgyülemlés most már az év közben megjelent. Elkezdődtek az egyeztetések a beszállítókkal.
Kevésbé tudott: a lecsökkent finanszírozás mellett a költségek nőttek. Az infláció, a forintkurzus gyengülése, a kötelező minimálbér-emelés, és újabban az elektronikus útdíj is plusz – közvetett vagy közvetlen – kiadást jelent. Utóbbi a beszállítói árakat emeli. Mind ki kell gazdálkodni, ami a betegellátásra fordítható költségvetést feszíti.

– A kórházak jelentős része már most is jócskán túllépi a teljesítményvolumen-korlát határait, amivel adósságot termel: a fekvő- és járóbeteg-ellátás is többe kerül, mint amennyit a kórházak kapnak. Persze e közben minden forinttal felelősen és takarékosan kell bánni – mondta Rácz Jenő, aki szerint, egyenleget vonva, sokat lépett előre az ágazat.
Kérdésünkre kifejtette: a továbbiakat sem kórházbezárással, hanem centralizációval és integrációval lehet folytatni. Példaként a Kaposvárhoz került Mosdóst és Marcalit említette. A béremelések apropóján sajnálatát fejezte ki, hogy bonyolult külső forrásokkal érkezik a pluszpénz, és hogy a gazdasági és műszaki személyzet – bár az orvoslás teammunka – második évben is kimarad a béremelésből.

Másfélszáz évvel Semmelweis után a kézmosásért és a liftrongálók ellen kell küzdeni, ami a kórházépítésnél is nehezebb

Semmelweis Ignácz feudális korát meghaladó bátor szellemiségét és rendíthetetlen humánumát állította példaként a Kaposi Mór Oktató Kórház szerdai ünnepsége. Egyed Miklós főorvos, hematológus professzor emlékezett a legnagyobb magyar orvosra, és arra buzdította szakmai örököseit, merjenek kiemelkedni és ne féljenek az újtól, viszont hagyják maguk mögött a féligazságok és a frázisok kényelmességét. Moizs Mariann főigazgató azzal folytatta a gondolatsort, hogy Semmelweis életének drámai végét a legnagyobb magyaréhoz hasonlította. Mindketten ugyanabban a döblingi elmegyógyintézetben haltak meg, az orvos öt évvel később követte Széchenyit. Haláluk rejtélyes, legutóbbi feltétezések szerint a gyermekágyi láz felfedezőjét egyszerűen agyonverték. Más források szerint az vitte el, amivel az 1847-es felismerés után küzdött, a vérmérgezés. Kurt Vonnegut szerint szándékosan sebezte meg magát a szikével boncolás közben; ez kétségkívüli elmezavarának jele lehetett. Hiszen nehezen dolgozta föl, hogy a kézfertőtlenítés fontosságának felismerése előtt – és aztán a kollégáitől érkező lenézés és elutasítás miatt – szülőanyák, magzatok halálának okozójává vált maga is. A Rókus kórházban mindenesetre hat év alatt 10 százalékról 0,85-re szorította a halálozási arányt.

Vonnegut, a főigazgató által idézett néhai amerikai írófejedelem 2006-ban írt a Hazátlan emberről, benne Semmelweisről. „Nagy hasznát vennénk még több ilyen hősnek. Napjainkban, ahogy a találgatók (politikusokra, gazdasági vezetőkre utalt keserűen az író) vezetése alatt egyre iparibbá és katonaibbá válik életünk minden területe, a kutya sem törődik az anyákkal, a csecsemőkkel, az  idősekkel, a testileg vagy lelkileg gyenge emberekkel.” Moizs Mariann a szellemi fejlődésért hirdetett harcot, merthogy hónapok óta nem lehet legyőzni egy kötőhártyagyulladás-járványt, mert nem tudunk kezet mosni. Ugyanilyen fellépést igényel a fizikai fájdalmat okozó kórházlift-rongálás, tette hozzá.

Elismerések a Kaposi külső-belső építését támogatóknak

A kórházban elismeréseket adtak át: Kaposi Mór emlékplakettel köszönték meg Balás Béla megyéspüspök diakóniai tevékenységét. A kórházépítés támogatásáért ismerték el Mátrai Márta parlamenti háznagy, Gelencsér Attila képviselő és Szita Károly polgármester munkáját, valamint Petykó Zoltán elnökét a fejlesztési ügynökség részéről, akinek nélkülözhetetlen hétköznapi háttérmunkájáért Repa Imre stratégiai igazgató mondott kiemelt köszönetet. Több évtizedes vezetői tevékenységéért kapott emléklapot Andrásofszky Barna nyugalmazott igazgató. Kaposi-emléklapot kapott Szilágyi András (szülészet-nőgyógyászat), Győrfy Károly (klinikai onkológia), Nemere Éva (nefrológia), Nagy Márta (aneszteziológia és intenzív terápia), Haragh Attila (gasztroenterológia), Harsányi László (műszaki üzemeltetés).