„Nem erkölcsös az orvosok kivándorlása”

Rozsos professzor elmondta, hogy századunk a csodálatos lehetőségek mellett nem várt veszélyeket is képvisel. Sajnos, a társadalom elöregedésével egyes betegségcsoportok gyakoribbá válnak. Az igényelt színvonalas munkát nem mindig tudják a leterhelt orvosok kielégíteni, ezáltal nő a betegek türelmetlensége, nőnek a jogi követelmények, műhibaperek. Leggyakoribb panasz az orvos-beteg közti nem megfelelő kommunikációra vezethető vissza.



Szükségesnek tartja olyan kompetens orvosok meglétét, akik a pácienssel és annak hozzátartozóival érthető nyelven tudják közölni a valós helyzetet, valamint a várható eljárást, beavatkozást. Sokat segít a kedves tekintet és a közvetlen hang mind a megértés, mind a gyógyulás szempontjából. Feladatként tűzte ki a páciensek és a társadalom bizalmának visszaszerzését. A találékonyság és a profizmus mellett fontos a bátorság is, mégpedig tévedéseink azonnali beismerése, korrigálása. Az az elvárás, hogy „fáradt orvos nem vizsgálhat beteget” már csaknem nevetségesen hat, amikor több ezer orvos és ápoló hiányzik.

Egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy nem tartja erkölcsösnek az orvosok kivándorlását, hisz itt tanultak, itt képezték ki őket. Azonban a másik oldalról vizsgálva egy biztos egzisztencia alapjaihoz, a családalapításhoz szükség van a megfelelő anyagi háttérre is, amit külföldön próbálnak elérni.

Papp Előd radiológus főorvos, orvosigazgató előadásában rámutatott: sajnos, technikailag nincsenek felkészülve valamennyi ultrahangos vizsgálat elvégzésére, amit a beutaló orvosok sem tudnak. Így gyakran olyan kivizsgálást kérnek, amit helyben nem tudnak elvégezni.
Tapasztalta, hogy gyakran „párhuzamos” vizsgálatok miatt kitolódik a vizsgálati idő. A városi kórház eredményét nem fogadja el a megyei, a megyeiét az országos központ… Így a beteg – még ha a gyors beavatkozásban is bízik, - tetemes időt veszít.