Szócskáék a frontvonalat hagyták bérrendezés nélkül

A háziorvosok, házi gyermekorvosok és fogorvosok mintegy 10 ezren, és asszisztenciájukban a szakdolgozók mintegy 15 ezren egyelőre nem számíthatnak finanszírozásuk javítására. Annyit tudni, az államtitkárság rövidesen leül velük. Lenne mit rendezni: a kártyapénz tíz éve változatlan. Érik az alapellátók tiltakozása, ami egyezség híján júniusra várható. Tömegek köthetnek ki adott napokon a kórházak sürgősségi centrumaira.

Fásultak és kiábrándultak: Antal László főorvos, kaposfői háziorvos, az érdekképviseleti szövetség (Fakoosz) dél-dunántúli elnökségi tagja így írja le most már nem először az alapellátásban dolgozók hangulatát. Nem titkolja, ha tíz évvel fiatalabb lenne, nem sokat gondolkodna, hogy egy nagyobb megbecsülést nyújtó idegen országban dolgozzon. Mondja ezt fájó szívvel, hiszen dehogy akarná elhagyni a hazáját. De belefáradt a bizakodásba. A tavalyi műszervásárlási támogatás és a minőségi munkára ösztönző indikátorrendszer forrásai csak szépségtapaszt jelentettek: az OEP-kasszából tíz éve, hónapról hónapra hasonló összegű állami támogatás érkezik. (A zárt kasszájú indokátorrendszerből – minél többen érdemesülnek rá, annál kevesebbet kapnak –  a felnőtt körzetek havi átlagban 40 ezer, a házi gyermekorvosi körzetek 37 ezer 700 forint, a vegyes háziorvosi körzetek 38 ezer 900 forint díjazásban részesültek tavaly, tájékoztatott hétfőn az OEP.) A pénzromlás hatásait számolva a duplája, havi mintegy 1,5 milliós forintos átlag lenne elegendő. Ez tartaná itthon az orvosokat, ez tenné értékessé a praxisokat, melyekhez most lasszóval sem lehet vállalkozó szellemű fiatal orvosokat találni.

– A környező praxisok felében nyugdíjasként dolgoznak az orvoskollégák – mondja Antal László –, ez több mint riasztó a közeljövő betegellátásának biztonsága szempontjából. Nem magunkról, hanem a betegellátásról beszélünk. Kaposvár közelében még csak-csak eladható egy körzet, de a kistelepüléseken már aligha. És ez nem a mi gondunk elsősorban, persze jól kifejezi a megbecsülésünket is. Ez a tényadat a kistelepülések ellátatlanságának a veszélyével fenyeget.

Antal László úgy látja, a háziorvosok tisztában vannak az ország pénzügyi lehetőségeivel. Könnyebben elviselnék a praxisfinanszírozás régóta megélt szorításait, ha a közéletben nem tapasztalnának mindeközben pazarlást. Az például, hogy a „kondérhoz közel”, a politikai döntéshozás világában még mindig tudnak másfél-kétmilliós fizetések lenni, nem segíti, hogy fogukat összeszorítva a kevésből is színvonalas egészségügyi szolgáltatást nyújtsanak.

Ettől függetlenül, hiszen itt élnek és itt dolgoznak, most ismét eljött a bizakodás ideje számukra. Ígéret ugyan még nem volt, de ők már azt kinyilvánították a Fakoosz Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége nevében, hogy áprilisban tárgyalásra számítanak. Ha pedig nem érnek el eredményt, júniusban demonstrációra. Legkésőbb 2014-ig a kártyapénzük megduplázását kérik. Ehhez a mintegy 83 milliárdos háziorvosi kasszát legalább 50-60 milliárd forinttal kellene megtoldani Selmeczi Kamill Fakoosz-elnök véleménye szerint. Egy-egy beteg után most havonta 162 forintos alappontértékkel fizet az egészségbiztosító a háziorvosi körzetnek. Ez a díj tíz éve változatlan.

Ha az alapellátás kimarad az egészségügyiek bérrendezéséből, a háziorvosok felkészülnek a tiltakozó akciókra is. A szervezet honlapján zajló szavazás szerint többségük egyelőre nem a sztrájkot, hanem a munkalassítást választaná, egy vélemény szerint azonban elég, ha betegeiket adott napon rázúdítják a kórházak sürgősségi centrumaira.