Újra meg kellene honosítani a galambtenyésztést faluhelyen

– S úgy gondoltuk, a gasztronómiát összekötjük a tudománnyal, így a kaposvári galambtenyésztő egyesülettel közösen galambfesztivált szerveztünk – magyarázta Schroth Ferenc, a program ötletgazdája. – Az előadások betekintést engednek a galambtartásba, melynek régen nagy hagyománya volt faluhelyen, s úgy véljük, sokak számára jelenthetne megélhetést, de legalábbis saját élelmiszerforrást.



A szervezők a főzőversennyel szerették volna bemutattatni, mennyi mindent lehet készíteni galambból. A jelentkezők két és fél kilónyi húst – öt madarat – kaptak, s ezekből kellett minél igényesebb fogásokat varázsolniuk: volt, aki ragulevessel, más göngyölt galambmellel készült, s akadt, aki gombás-zsályás töltött galambot szervírozott, és természetesen a vendégeknek pörköltet is főztek a versenyzők.

A látogatók azonban nemcsak az ételekkel, de a kísérőprogramokkal is elégedettek lehettek, a kirakodóvásár a helyi termékekből is sok érdeklődőt vonzott, míg a gyerekek a galambreptetést várták türelmetlenül.
– Tíz perc alatt hazaérnek – állította Vétek János, az Anker Alfonz postagalambsport klub versenyzője, miután útnak indította tizenhárom madarát. A galambok egy rövidke kört írtak le Szentbalázs felett, majd nekivágtak a bő tíz kilométeres útnak. – Ideális időjárási viszonyok között hatvan-hetven kilométer tesznek meg egy óra alatt – tette hozzá gazdájuk, aki csak nevetve legyintett az aggódóknak, akik firtatták, nem tévednek-e el madarai? – Ez csak a bemelegítés nekik, nemsokára megyünk egy versenyre Csehországba, s majd Breclavból kell hazajönniük. Vagy ötszáz kilométer, de nem kell nekik fél nap, s itthon lesznek.