Labdarugó EB 2024

2024.06.25. 14:52

Deákvári Antal bárhol is járt, új barátokat talált

17. labdarúgó EB Deákvári Antal a nagy labdarúgó-világesemények előtt mindig kiválaszt magának egy kisebb nemzetet. Albániára esett a választása, de számukra már véget ért az Eb. Most Svájcnak szorít.

Fenyő Gábor

Kaposvár 2008.11.08. Vasas Deákvári Antal a Rákóczi Vasas nevelésű egykori NB I-es labdarúgója.

Fotó: Lang Róbert

– Mennyire köti le az Európa-bajnokság?
– Nagyon – válaszolta tömören a 69. életévét taposó Deákvári Antal. – Nem is nagyon lehet összehasonlítani azzal, ami például a mi időnkben volt. Sokkal pörgősebb lett a foci, nagyon felgyorsult a játék. Senki nem mehet biztosra a másik ellen. Lásd például a vasárnap esti Magyarország–Skócia derbit vagy a hétfői Olaszország—Horvátország találkozót; előbbin csak a 100., utóbbin pedig a 98. percben dőlt el a mérkőzés sorsa, vagyis a legutolsó pillanatban. A mi időnkben a 80. perc környékén már vért izzadtunk és köptünk, a hosszabbításban pedig nemes egyszerűséggel összecsúsztunk volna...
– A horvátok a 98. percig nyeregben érezhették magukat.
– Aztán másodpercek alatt összeomlott minden... Sajnáltam őket, mert kedvelem a horvátokat. Vagy félszáz alkalommal megfordultam az Adria partján, s örök életre szóló barátságot kötöttem az ottaniakkal. Kettő pontot szereztek, vagyis számukra már befejeződött az Európa-bajnokság.
– Ezzel viszont mi, magyarok jártunk jól.
– Ez így van, s biztos vagyok abban, hogy tovább is jutunk.
– Az Önök idejében még nem volt VAR.
– Jó, hogy bevezették a videóbírót. Nálunk is előfordult, hogy rosszul ítéltek meg egy lesgyanús helyzetet, ami egyébként érthető, lévén a spori is ember. Azt viszont nehezen tudom elfogadni, hogy utólag visszavonják a gólt, mert pár hajszál belógott...
– Deákvári Antal szerint melyik válogatott lesz a befutó?
– A németek otthon játszanak, a spanyolok bivalyerősek és életveszélyesek a kapura, ott vannak még a franciák és az olaszok is, de szerintem az angolokat sem – bár rendesen osztják őket – szabad leírni. Egyébként mindegyik országban jártam a labdarúgásnak, majd utána a vendéglátós korszakomnak köszönhetően. Anno a Tatabányával például Madridban is megfordultam, de csak a kispadra ülhettem le. Ez a legrosszabb: mindenkinek – még a szertárosnak is – van valamilyen feladata, csak éppen nekem nem volt...
– És mely országnak szurkol?
– A nagy labdarúgó-világesemények előtt mindig kiválasztok magamnak egy kisebb nemzetet. Most Albániára esett a választásom, de számukra már véget ért az Eb. Most Svájcnak szorítok, számomra ők a legszimpatikusabbak.

Előbb második, majd harmadik volt a Tatabányai Bányásszal

Deákvári Antalra leginkább a védelem jobb oldalán számítottak. Már 25 éves volt, amikor Tatabányán bemutatkozhatott az NB I.-ben: az 1980/1981-es szezonban ezüst-, egy évvel később pedig bronzérmes volt a Bányász színeiben. 1983-ban az akkor még NB II.-es Debreceni VSC igazolta le, amellyel feljutott az élvonalba, így az 1984/1985-ös idényben újra az NB I.-ben szerepelhetett. 1985-ben tért vissza a harmadik vonalban szereplő Kaposvári Rákóczihoz, de két év elteltével már újra az élvonalban játszhattak a kaposvári zöld-fehérek. Biztos pontnak tűnt a csapatban, ám makacs sérülése miatt csak négy meccsen léphetett pályára a Csordás István vezette (újonc) somogyi együttesben. Fél évtized alatt közel 100 NB I.-es meccsen szerepelt, míg az NB II.-es mérkőzéseinek a száma a 300-at is meghaladja.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában