Birkózni a sárral

Mifelénk mostanában azonban inkább a sár, mert sár marad, miután a felhőszakadás okozta árvizek levonulnak. Napok óta hol ebből, hol abból a somogyi faluból érkeznek hírek, döbbenetes fotók és videók elöntött utcákról, udvarokról, kertekről, utakon hömpölygő áradatról. A víz, hasonlóan az alázatos emberekhez, kerüli a magaslatokat, elszivárog végül, nem úgy mint a sár. 
Évszázadokkal ezelőtt a sár volt meghatározó a magyar vidéken. De ma már nem szeretjük a sarat, kivéve talán a somogybabodi terepjáró fesztivál résztvevői találják szórakoztatónak. Az ember előre tekint, és előrelépni akar, nem leragadni a sárba. A cuppogós sár mocskolja a cipőt, a ruhát, nem szeretnénk bevinni az otthonainkba. Sárlavina esetén az ember lapátért kiált, de nyomban körül is néz, hogy van-e rajta kívül más munkáskéz, mert a sárral birkózni fárasztó dolog. 
Az utóbbi hetekben több barátom is bombáz információkkal, hogy a klímaváltozás egy évtizeden belül hatalmas gondokat okozhat a bolygónkon, amelyre előszeretettel utalunk sártekeként is. Hiszek is, nem is nekik, reménykedem, hogy talán eltúlozzák a bajt, bár fontos, hogy hangot kapjon a figyelmeztetés. Kételkedem abban, hogy az emberiség hogyan tudna megbirkózni a fenyegető klímavésszel, ha egy háborút nem tud lezárni. Addig is marad nekünk a sár, amíg a felmelegedés gyorsan fel nem szárítja.