Egyesek filléres vonaton, mások hidroplánon érkeztek a tópartra

A tehetősebbek igénybe vehették a Siófok–Almádi–Füred–Földvár–Siófok közt közlekedő hidroplán járatokat. A Junkersek reggelente a Szabadság – egykori Ferenc József – híd mellett lévő pontonról indultak, s esténként oda is tértek vissza. 

A hidroplánok 1923 júniusától rendszeresen közlekedtek a Budapest–Siófok vonalon 

A német gyártmányok előnye nemcsak a kis súly és a gazdaságos üzemeltetés volt, hanem az, hogy a gépeket mind szárazföldön, mind vízen jól lehetett használni. Így könnyen le tudtak szállni akár a siófoki hidroplán állomáson, akár a Kiliti repülőtéren is. A gépek az Aeroex­press tulajdonában álltak, s a fővárosi induláshoz létre kellett hozni az ország első vízi repülőterét. A repülőgépállomás a Gellért tér előtti Duna-szakaszon állt, a társaság irodát a Gellért Szállóban létesített. Az Aeroexpress hidro­plánjai 1923 júniusától rendszeresen közlekedtek a Budapest–Siófok vonalon. Az egyik Junkers gép menetrendszerű balatoni körrepüléseket is végrehajtott a Siófok–Balaton­almádi–Balatonfüred–Keszthely–Balatonföldvár–Siófok útvonalon. 
1928-ra megépülhetett a balatoni körút 

Fontos állomásnak számított az autóút kiépítése is, amelynek eredményeként 1928-ra megépülhetett a balatoni körút. 1925-ben kezdődtek meg a munkálatok Forster Gyula kereskedelmi minisztériumi államtitkár irányításával. A munkálatok megkezdéséig autóúton csak Siófokig és Balatonfüredig juthattak el a látogatók. A Balatoni Körút építési kirendeltségét Balatonarácson működtették és nagyfokú összehangoltság jellemezte a munkálatokat: „Épült a cca 200 km hosszú útvonalon 1.5 milló m3 földmunka, bedolgoztatott 150.000 m3 alapkő, 90.000 m3 zúzott kavics és 18.000 m3 zúzalék, összesen cca 160.000 m3 kőanyag a Balaton menti, nevezetesen a polgárdi, almádi, füredi, tihanyi, révfülöpi, badacsonyi és edericsi kőbányákból. A tihanyi félszigeten, a tihanyfüredi szakasz Balatonba épített kőtöltései és partfalai számára egy külön kőbányát nyitottunk az apátsági területen, amelyből mintegy 75.000 m3 követ hoztunk le. Az egész építkezés 4 évre terjedő tartama alatt állandóan kb. 250–300 munkásnak adott foglalkozást…” A 220 km-es úthálózat – egyes részein betonozva – 1928-ra készült el. Ezzel egyidejűleg a kompközlekedést is fejlesztették: Szántód és Tihany között 1928-től már egy motoros komp üzemelhetett. A kompjárat terve már 1927-ben megfogalmazódott, de az üzembeállítás 1928. augusztus 1-jén valósult meg. A segédmotoros KOMP I. vastestű hajó volt, amely 12 perc alatt tette meg az utat, mindez jelentős előrelépésnek számított a néhány évvel az előtti állapotokhoz képest. 

1933 nyarán egy összetört autó maradványait helyezték el Lepsénynél 

A balatoni körutat hamar birtokba vették az automobillal rendelkezők, ezért hamarosan szankciókat vezettek be a gyorshajtók megfékezésére. 1933 nyarán a Magyar Automobil Club egy összetört autó maradványát is elhelyezte Lepsénynél, elrettentés gyanánt. Az esemény nagy attrakciónak számított a korban, ugyanis: „A Magyarországon egyedülálló „emlékmű” egy összetört autó, amelyet magas póznákon helyeztek el, hogy intsék az autósokat a gyorshajtás veszedelmeire. A KMAC kirándulásán részt vesz Almásy László Ede, az Afrikából éppen most visszatért magyar kutató is expedíciós kocsijával.” – írta a tudósító. 

Új motorkocsik és sínautóbuszok álltak szolgálatba 

Időközben a MÁV is több változtatást eszközölt az 1930-as évek elejétől. Új motorkocsik és sínautóbuszok álltak szolgálatba. Majd elindultak vasár- és ünnepnapokon az ún. fürdővonatok, vagy más néven filléres vonatok. A fürdővonatok június végétől szeptember elejéig általában hétvégi napokon, különböző napszakokban indultak Balatonfüredre, Siófokra, valamint Keszthelyre, átszállás nélkül szállítva az utasokat. 
Az 1930-as évek közepére a Balatont elsősorban a főváros irányából mind autóúton vagy vasúton, de légiforgalmi eszközzel is megközelíthették a látogatók, ezt egészítette még ki a MÁVAUT szolgáltatása, azaz az autóbuszos utazások megjelenése is. Mindezen újításoknak egyik szorgalmazója és szószólója Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter volt – egyes tudósításokban a Balaton miniszterének is nevezték –, aki a balatoni fejlesztések úttörője lett. 

Forradalmi változások 

A tónál ekkoriban történt jelentős változások valóban előrelendítették a tavi turizmus fellendülését a két háború közti időszakban. 

A Balatonban landolt a hidroplán

A vízirepülést szeretné életre kelteni a Balatonnál egy magyar cég. Keszthely után Balatonlellén is landolt egy hidroplán 2022 nyarán, pedig utoljára több mint 80 éve, 1938-ban láthatták, ahogy magyar lajst­romjelű repülőgép száll le a Balaton közepére. A hatszemélyes gép többször is gyakorolta a le- és a felszállást. A szervező Aeroexpress célja, hogy rövid időn belül bevezessék a vízirepülést Magyarországon. A Balaton közepéről, egy jachtról várták a sajtó és az Aeroex­press munkatársai, hogy megérkezzen a Cessna 206 típusú repülőgép. A fehér hidroplán Sármelléken szállt fel, majd kis idő múlva megérkezett Balatonlellére, a BL Yacht­Club kikötője fölé, ahol néhány tiszteletkör után a vízre ereszkedett, majd pár másodperc múlva ismét a levegőbe emelkedett. A manővert a kamerák kedvéért többször is megismételte a pilóta, majd a körülbelül egyórás bemutató után leszállt a tóra. 
Somogyi-Tóth Dániel, az Aeroexpress alapítója elmondta, azt szeretnék elérni, hogy a vízirepülés újraindulhasson Magyarországon. – Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk valósítani több előírást is be kell tartani, olyan szabályokat is, amelyek még nem is léteznek – mondta. – Azért is találtuk ki a tesztrepülést, hogy a jogszabály­alkotáshoz a gyakorlatban is használható, jó példákat, szakmai hátteret tudjunk bemutatni – hangsúlyozta az Aeroex­press alapítója.