Hivatásuk az Örömhír továbbadása

Németh Imre és Némethné Horváth Emília hosszú évtizedeken keresztül végzett, kiemelkedő munkájáért kapta e díjat. Nevükhöz kötődően 40 évvel ezelőtt megszületett egy csoda, a Magvető Közösség, mely mindmáig működik, és az elmúlt időszakban folyamatosan termi szellemi és lelki gyümölcseit. A kezdeti lelkesedésből, gitáros zenélésből és énekes csapatból komoly magvetés indult, miközben a közösség, „meghódítva” Nagykanizsát és környékét, országos jelentőségűvé vált. A kezdetben maréknyi lelkes fiatal, akik életüket, idejüket, kapacitásukat, gyakran saját anyagi forrásaikat állították az evangelizációs munka szolgálatába, különleges örömet sugárzott mindazok felé, akiket őszintén, önzetlenül és elkötelezetten szolgáltak. E közösségnek nemcsak megalapítói, hanem motorjai is voltak s maradtak ma is Némethék. A laudációból kitűnt: áldásos tevékenységük eredményeként kezdődtek Inkén és Nagyrécsén, majd Nagykanizsán – az akkor még zömmel szokatlan hangzású – gitáros misék, ám a hitelesen tolmácsolt zene hamar „polgárjogot” nyert, mert a lélektől inspirált dallamok és a mély spiritualitású szövegek Isten kegyelmét közvetítették, és odataláltak a jelenlévők szívéhez. Szolgálatuk során számos CD-felvétel, színpadi musical született. A közösség több, országos jelentőségű eseményeken is szolgált. A 2000-es jubileumi évben például a Somló-hegy tetején 101 szereplővel adták elő Passiójátékukat, számos helyszínen mutatták be a 60 másodperc című musicalt, de Zánkán az Országos Katolikus Napok rendezvénysorozat megnyitóján is közreműködtek.

Lekigyakorlatot szerveznek fiataloknak

A házaspár – elkötelezettsége, szolgálatkészsége, hitelesen megélt, példaértékű imaélete és az egyházi ének- és zenekarként működő közösség életének szervezése mellett – vállalta a fiatalok közösségbe szervezését és vallásos életüknek az előmozdítását, megalapítva az Antióchia Közösséget. A heti imatalálkozókon túl, évenként 2-2 lelkigyakorlatot is szerveznek a fiataloknak, alkalmanként több mint száz résztvevővel. A Boldog Otthon Közösségbe – amit szintén a Németh házaspár alapított és hosszú időn át vezetett –, tárt karokkal és szeretettel várják a szentségi házasságban élő házaspárokat, hogy az imádságban közösen megélt vallásos tapasztalataik alapján mélyítsék el hitüket. E célból szerveznek zarándoklatokat is, például Međugorjébe, a Mária-jelenéseiről ismert horvát kegyhelyre, vagy éppen Franciaországba, de elindítói lehettek egy francia-magyar „koprodukcióban” megvalósuló imatábornak is, ami az elmúlt csaknem 30 év alatt mozgalommá vált, hiszen hazánkban is több egyházmegyében van jelen e kezdeményezés. Világviszonylatban – Franciaországon kívül – először Magyarországon vehettek részt gyerekek és fiatalok ilyen nyári imakurzusokon; hazánkban tízezeres nagyságrendben.
Császár Antalnét is elismerték, aki 1989-től közel 30 éven át hitoktatóként szolgált Nagykanizsán. Évente több száz gyermeket tanított hitre és erkölcsre; olyan őszinte, találékony és szívet-lelket melengető módon, hogy számos diák az osztálytársak beszámolói alapján jelentkezett az általa tartott hittanórákra. Ötletgazdag tanítási módszerei nemcsak a hittanórákra, hanem a templomba is vonzották a gyerekeket, például az elsőpénteki, Jézus Szent Szívének szentelt kilencedek megtartására, gyónásra és áldozásra.

Zarándokutakat szervez 

Lakóhelyén a vallási élet egyik motorja, szervezője volt és az ma is. Hihetetlen energiával, a mindenkori plébánosokkal együttműködve szervezte és szervezi a különböző imacsoportokat, szakrális programokat. Az 1986-tól évente 4-5 alkalommal meghirdetett međugorjei és a világ számos kegyhelyére – köztük Róma, Szentföld, Lourdes, Fatima, Mount St. Michel – vezetett zarándoklatain többezres nagyságrendet ért el a résztvevők létszáma, csakúgy, mint azoké, akiknek saját maga által finanszírozott módon juttatja el körleveleit a legfontosabb egyházi aktualitásokról. Elhangzott az is: a díjazott buzdít, felhív, imaórákat szervez, egyéni és közösségi imádságokat indítványoz írásaival, így tartva életben az elkötelezett hit kegyelmét olyanokban, akik elszigetelten, sok esetben a közösség vagy a templomi szolgálat megerősítő jelenléte nélkül kénytelenek élni hitüket.
Az általa szervezett imacsoportok kiterjedt „hálózata” nemcsak hazánkat, hanem az egész Kárpát-medencét lefedi. Többek között nevéhez is fűződnek az országos virrasztások, engesztelő imaláncok. Meghatározó szerepe volt abban is, hogy Homokkomáromban elindultak a fatimai engesztelő szentmisék minden hónap 13-án, s amelyek országos szintű engesztelő zarándoklatokká nőtték ki magukat. Meghatódva vette át az elismerést Margaritha Valappila, akinek 25 éve kezdődött szolgálata az egyházmegyében. Az indiai származású nővér az akkori nagykanizsai káplán, Rumszauer Miklós meghívására érkezett Magyarországra. Az első, 60 résztvevőt megszólító lelkigyakorlata hamar kinőtte színhelyét, a nagykanizsai kórházkápolnát, s a 2000-es évek elején már Balaton-parti szállodákat kellett kibérelni a jelentkezők nagy száma miatt, de pár év múlva ez is kevésnek bizonyult, és áttevődtek a lelkigyakorlatok Budapestre. Az utóbbi években Felsőmocsoládon is tart evangelizációs programokat, melyeket a Szentlélek kiáradásának hiteles és hatásos jelei kísérnek. 5 kontinensen eddig körülbelül 400 ezer résztvevőnek hirdette Isten igéjét. Hittel, erővel és hatalommal van jelen, amihez elkötelezett és radikális imaélete, felajánlott áldozata, szenvedése a kegyelmi alap. Szolgálatait számos dokumentált, orvosi értelemben vett csoda kíséri. Isten a tudója, hogy hány és hány lelket tanított, mentett meg, vígasztalt meg, vagy épített fel romjaiból az évtizedek alatt Bíró László is megkapta e díjat, akit 50 éve szenteltek pappá, 30 éve pedig segédpüspökké a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye számára, és 15 éve nevezték ki a Tábori Püspökség ordináriusává. Közösségteremtő karizmái korán megmutatkoztak; bölcsességére, józan, megfontolt, mértéktartó életvezetési és későbbiekben lelkivezetési tanácsaira a pécsi székesegyházban általa vezetett, legendás hírű, egyetemistáknak és fiataloknak szóló katekézisei során százak és ezrek figyeltek. A ’80-as és ’90-es években Pécs és az egyházmegye szellemi-lelki életének egyik motorja, stílusteremtő arca volt. Nem egy papi hivatás indult el az ő életpéldája nyomán, akiket végig kísért a jó pappá válás sokszor nehéz útján. Tette ezt hivatalból, a Központi Papnevelő Intézet rektoraként, és magánemberként is egyaránt. De ugyanilyen intenzitással és elkötelezettséggel vállalta fel a családok pasztorálását is a Püspökkari Konferencia Családügyi Bizottságának elnökeként. Élő példaképként tekinthetünk a somogyi családok által is kedvelt Bíró püspökre, aki a fájdalom keresztjét Isten iránti hittel tudta fogadni, hordozni, és ezzel rengeteg hozzá hasonlóan szenvedő embertestvérnek adott erőt.