Emberpróba

A Balatonról el lehet mondani sok jót, néha még rosszat is, sőt gyakran a politika is beleszól abba, hogy milyen szemüvegen át nézzük a magyar tengert. Vannak azonban olyan emberi történetek, amelyeknek egészen egyszerűen a Balaton a helyszíne, de bárhol máshol is megeshettek volna. 

Egy felháborodott édesanya levelet írt a balatoni útjáról, és közzétette az interneten. Nyaralni indultak a kisgyerekekkel, de hosszabb utat nem akartak vállalni. A férje még a szabadság alatt is online megbeszélést folytatott, és hogy ne zavarja, a gyerekekkel sétálni mentek. A 40 fokos hőségben azonban a gyerekek hamar megszomjaztak, és vizet kértek. Az anya a tárcája után nyúlt, de ekkor vette észre, hogy a szállásán felejtette, jó húszpercnyi gyalogútra. Belépett egy bolt ajtaján, a tulajdonosnak őszintén elmondta, hogy mi történt, és kért egy palack vizet. A tulaj azonban kérlelhetetlen volt. Miközben az anya azzal próbálkozott, hogy a csapvíz is megfelelne, már ki is tessékelték a boltból. A férfi még egy megjegyzést is odaszúrt, hogy ne a boltba járjon koldulni a család. 

Ahogy lenni szokott, az internet népének megvolt az esetről a véleménye. Nekem minderről a mostanában sokat hangoztatott gyermekvédelem jutott eszembe. Gyermekvédelem az is, ha egy édesanya úgy indul útnak, hogy meggyőződik róla, a gyermeke szükségleteit ki tudja elégíteni. De még inkább gyermekvédelem az, ha valaki azonnal és természetes módon segítséget nyújt egy bajba jutott kisgyereknek. Az emberség próbája ez akár embertelen körülmények között is. S nem mellékesen, ilyenkor a jót cselekvő ember a saját lelkét is védi.